Századok – 1936

Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Debrecen lelki válsága 1561–1571. - 163–203

DEBRECEN LELKI VÁLSÁGA 1561 1571. 189 a beszéd hatalma és az elhitető erő egészen kivételes mérték­ben birtokában volt. Bár a följegyzések nagyobb része hajlandó őt kezdettől fogva tudatos csalónak minősíteni — amit különben a rajongás emberei a történeti egyházak álláspontján álló íróktól a XVI—XVII. századokban kivétel nélkül mind megkaptak —, nagyon valószínű, hogy nem volt szédelgő, hanem leküzdhetetlen lelki megszállottság alatt álló ember, aki föltétlen őszinteséggel hitt küldetésé­ben, jóhiszeműleg izgatta a népet is, legföljebb néha korri­gálta egy kicsit a szerencsét, ami tömegmozgalmat gerjesz­teni tudó rajongóknál éppenséggel nem ritka eset. (Csak a híres berni Jetzer-esetre hivatkozzunk a reformációt köz­vetlenül megelőző időből s Drábikra a Rákóczi-korból ; mindkettőjükre talál a jsllemzés, amelyet Andreas Jetzerről, a berni Mária-látó szabólegényről ád : ,,eine Mischung, wie es scheint, von Einfaltspinsel, Schwindler und Psycho­pathen, der zur Gespensterseherei neigte Î"1) Ezeknél Kará­csony mindenesetre magasabbrendű lélek. Azon a szín­vonalon bizonyosan állott, amelyen, Andreas szerint, a névtelen felsőrajnai forradalmár : ez a némi hencegési és nagyotmondási hajlam mellett is meggyőződött rajongó, aki szilárdul hitte, hogy a legközelebbi jövőben a Biblia és más iratok jóslatai be fognak telni ; hitt az égitestek mágikus hatalmában is (Karácsonyról is az a hír járta, hogy „csillag jár le hozzája", Forgách Simon szerint !) és elhívott prófétának érezte magát, aki magától Mihály ark­angyaltól kapja sugallatait.2 E ponton tehát leghelyesebben valószínűleg Szamosközy találja a tárgyat ; szerinte a fekete ember először „sincerum piumque in rem Christianam gessit animum" s csak később adta rá magát a csalásra, amikor azt kellett látnia, hogy a serege nem növekszik eléggé.8 Annyit mindenesetre a többi följegyzések is elismernek róla, hogy legalább is nagyszerű látszatokkal dolgozott. Élete szent volt és erkölcse tiszta. Isteni küldöttnek hitte és hir­dette magát a török legyőzésére és kiűzésére s a hozzásereglő sokaságnak fegyver nélküli, csodás győzelmeket ígért a pogány fölött, de egy föltétellel : a török ellen induló hadnak szentnek kell lennie. Meg kell vetniök a híveknek a világot s mindennél többre becsülniök a lélek erejét ; tartózkodniok kell gyilkolástól, lopástól, rablástól, szerencsejátéktól, civa­kodástól s minden más cégéres vétektől — reménységüket 1 I. m. 184. 1. » W. Andreas i. m. 190. 1. 3 I. m. 184. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents