Századok – 1936

Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Debrecen lelki válsága 1561–1571. - 163–203

DEBRECEN LELKI VÁLSÁGA 1561 -1571. 187 „három az vallás, az hit egy, az által kell üdvözülni" ; ellenben a papok ellen a legnagyobb szenvedéllyel és szidalmakkal hadakozik. Ezzel és kijelentéseivel,, látomásaival, egész titokzatos viselkedésével a vegyes magyar és rutén lakosságot annyira fanatizálja, hogy azok valóságos Messiásként tisztelik, meg vannak győződve, hogy angyali seregek védelme alatt áll és sérthetetlen. Midőn a körülte támadt izgalmas csoportosulás aggasztóbb méreteket kezd ölteni, a vármegye emberei és a hozzájuk csatlakozott fegyveres nemesek csak nagynehezen, vérontás árán tudják szétszórni a prófétáját dühösen védelmező, de egyébként teljesen szervezetlen tömeget. Órás szívrehatóan tudott bűnbánatra inteni, bár a textust nem a Bibliából, hanem — ismert spiritualista módon -— „szívének táblájáról vötte fel". Hogy valamiféle forradalmi tervei vagy álmai lehettek, onnan sejthető, hogy szerette a puskáról, a lövöldözésről vett hasonlatokat s híveivel díszlövéseket adatott le, miközben őt magát az „angyal" egy csűrben föleskette prófétai tisztére. „Az mint tiszta időben az csillag szokott futni, azzal is csábétotta az községet", lehet, ugyanazzal, amivel 120 évvel azelőtt Karácsony György : hogy az a csillag őhozzá jár le az égről. Végsora ismeretlen. Rövid ideig tartó mozgalma Magyarországon bezárja a vallási indítékokból táplálkozó aggresszív forradalmi jellegű népmozdulások sorát s talán egész Európában legvégső kihangzása a nemreformátori protestantizmus fegyveresen aktivista, münsteri típusának.1 2. Ebbe a típusba tartozott bele egészen kétségtelenül Debrecen fekete embere, Karácsony György is. Az ő fellépését megelőző és követő, imént ismertetett párhuzamos jelenségek erőltetés nélkül tanúskodnak amellett, hogy a rajongás a magyarság és a vele sorsközösségben élő másíajú népek lelkivilágában is több mint másfél századon át a középkorvég s a reformáció legkülönfélébb vallási indítékaiból összecsoportozott erjesztő kovász vala s bizony nem a magyar lélek sokat emlegetett „józanságán", hanem csak a körülményeken múlt, hogy ez a kovász — a Dózsa-lázadás kivételével — egyetlenegy esetben sem dagasztotta országos mozgalommá a rajongás helyileg fellépő jelenségeit. Karácsony Györgynek az esetében ettől már csak egy hajszál választotta el a Tiszántúlt s talán Erdélyt. A kortársi följegyzések Karácsony Györgyöt nagybányai (v. ö. Órás !), illetőleg szilágysági oláh embernek 1 Ld. Komáromy A.: Ugocsa vármegye levéltárából. Századok 1893. 27. és 114. sköv. 1.