Századok – 1936

Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Debrecen lelki válsága 1561–1571. - 163–203

DEBRECEN LELKI VÁLSÁGA 1561 -1571. 185 szervez hadat, de távolabbi, többé-kevésbbé tudatos célkitűzései alighanem társadalmi-gazdaságiak, sőt talán (Szentkláray szerint) egyenesen délszláv-népiek is. Nemcsak a török és más pogányság megtérítésének, illetőleg megsemmisítésének apokaliptikus eszméje vetődik fel nála ,,sibi divinitus destinatum",1

hanem János király elleni kiáltványában -— a két évvel azelőtt lezajlott német parasztforradalom példájára — egyenesen a „keresztyén szabadságra" hivatkozik, „qua Christus suum gregem Christianum liberum reddere dignatus est"2 s ezt a biblikus-lutheri gondolatot értelmezi át, akárcsak német sorstársai, közvetlenül a társadalmi igazságtalanság elleni tiltakozássá. Ez a gondolat hozzá valószínűleg éppúgy átjuthatott osztrák-délszláv közvetítéssel, mint a védtelen jobbágyságot kegyetlenül dúló török kiűzésére létesítendő parasztszövetség gondolata, amely Stíriában, Karinthiában már az 1470-es években fölmerül, forradalmi, földesúrellenes éllel.3 Az osztrák alpesi terület nagyobbrészt vend parasztjai közt 1515-ben kirobbant borzalmas parasztlázadás eszmei tartalma — az „ősi jog" (stara pravda) isteni és emberi jogcímeken való követelése — szintén nem maradhatott hatás nélkül a szomszéd magyarországi fajtestvérre.4

„Cár"-sága viszont a végeredményben szintén eschatologikus jellegű német „Volkskaiser"-ábránd6 egy délszláv változata lehet. Nem tudom megmondani a rendelkezésemre álló adatokból, hogy az 1569-i tavaszi, Szatmár megye két községére lokalizálódott jobbágy lázadásban, valamint az 1570-es évekbeli szlavóniai mozgalmakban, amelyekből a „parasztkirállyá" választott Gubecz Máté emelkedett ki,6

vallási indítékok szerepeltek-e. De az mindenesetre gondolkozóba ejtő, hogy e két megmozdulás az 1570. kritikus esztendő körül van, majdnem egyidejűleg Karácsony Györgyével, amellett az első Karácsony György vármegyéjében (vagy annak szomszédjában) történik, a másik messze ugyan tőle, de viszont ugyanabban a délszláv légkörben, amely már az első „fekete ember" fellépte óta telítve volt villamossággal s amelyből 1 Történelmi Tár 1885. 506. 1. 2 Századok 1883. 22. 1. 3 Franz i. m. 60-—61. 1. ; Andreas i. m. 457. 1. 4 Franz i. m. 65. skk. 1. Andreas i. m. 473. 1. V. ö. Hóman—Szekfű1 III. 430. 1. s Andreas i. m. 22. 1., v. ö. Franz i. m. 113—115. 1. 6 Acsády I. : A magyar jobbágyság története. Budapest, 1906. 246. 1. V. ö. Szilágyi S.—Acsády I.: A magyar nemzet története. V. 426. 1. Hóman—Szekfű i. m.

1 V. 145. 1.