Századok – 1936

Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Debrecen lelki válsága 1561–1571. - 163–203

184 RÉVÉSZ IMRE. fokozottabb tevékenységre kapnak sarkalást : érdemes a Krisztus országáért e földön harcba szállni, mert a Krisztus földre leszálló égi országában csak azok lesznek boldogok, akik nemcsak tűrtek, de hadakoztak is érte ; érdemes a közelgő mennyei Király ellenségeivel, a földi és az égi Igazság útjának akadályozóival szembeszállni, ha kell, az ószövetségi példák szerint akár testi fegyverrel is, mert itt még a bukás is győzelem s a győztes jutalma a megújult földön s az új ég alatt semmiesetre sem marad el.1 Nem lehet célunk mindezen indítékokat a külföldi mozgalmak történetéből vett példákkal részletesen illusztrálni. Elég, ha összefoglalólag jegyzünk meg annyit, hogy a XVI. század második felétől a Német birodalomban, ideértve a habsburgi tartományokat is, valamint Svájcban jóformán 2—3 évenként egészen 1525-ig, illetőleg 1535-ig (a nagy német parasztlázadás leveréséig, illetőleg Münster bevételéig) fel-felbuggyanó mozgalmakat csaknem kivétel nélkül vallásos rajongás is fűti s mondhatni, legerősebben és legállandóbban az fűti. Magyarország sem lehetett ez alól kivétel. Az 1437-i erdélyi parasztlázadásban félreismerhetetlen a huszita eszmék hatása.2 Az 1514-i Dózsa-lázadásról köztudomású, hogy megindulásához a lökést egy Európában egyébként már rég hitelvesztett, de a Mohács előtti Magyarországon új, szomorú időszerűséget nyert vallásos motívum : a keresztes háború eszméje adta meg (mely szintén apokaliptikus-eschatologikus eredetű, legközelebbről a Góg és Magóg hadainak megsemmisítésére vonatkozó chiliasztikus reménységgel — Jelenések 20 : 7-—10 — függ össze s első európai fölmerülése is az eschatologikus hangulattól kísért első keresztyén évezredfordulón következik be !), benne közpapok vezérkedtek, viszont egy püspököt kínoztak halálra.3 Mohács után rögtön, még a katasztrófa bomlott hangulatában (1527) bont zászlót Cserni Jován vagy Iván ,,cár", az első „fekete ember",4

aki közvetlenül vett isteni kijelentésekre és küldetésre hivatkozva a török kiűzésére 1 Mindezen vallási indítékszövedékre nézve ld. Franz i. művét egészben és W. Andreas : Deutschland vor der Reformation, különösen 434—435. l.,v. ö. 180—190. 1. — Az anabaptista mozgalmak passzív magatartásának aktívvá fejlődésére ld. Correl i. m. 9. 1. 2 Tóth-Szabó P. : A cseh-huszita mozgalmak és uralom története Magyarországon. Budapest, 1917. 157—158. 1. 3 Hóman—Sgekfű : Magyar Történet.1

III. 427. skk. 1. 4 Ld. R. Kisá^i. dolgozatán kívül Smolka Sz. : Fekete Iván, Századok 1883. és Szentkláray J. : .Csernoevics Nenád . . . történetéhez. Történelmi Tár 1885.