Századok – 1936

Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Debrecen lelki válsága 1561–1571. - 163–203

DEBRECEN LELKI VÁLSÁGA 1561 1571. 183 irtózatos elkeseredéssel és formaszerinti osztálygyülölettel, aminek minden téves és igaztalan általánosítás mellett is nagyon megvolt a tárgyi alapja az egyház pénzügyi politikájában, a klérus és a szerzetesség akkor már indokolatlan jogi és gazdasági kiváltságaiban s a mindezek alapján kifejtett gyakorlati maguktartásában. Ez a gyűlölet oly erős volt, hogy már jóval a reformációt megelőzve és minden egyéb ,,eretnekségtől" is függetlenül, a legmélyebben katolikus népvallásossággal eltelt mozgalmakban is félelmes arányokban jelentkezett : Böheim János, a niklashauseni sípos és dobos pásztorfiú a katolikus egyházi tan alapján egyáltalán nem kifogásolható rajongó, látomásos Mária-kultuszból kapja hirtelen földagadó kommunisztikus, papellenes mozgalmának (1476) indítékait ; hívei ajkán megzendül a rettenetes litánia : Wir wollen Gott im Himmel klagen ! Kyrie Eleison ! Dass wir die Pfaffen nicht zu tod sollen schlagen ! Kyrie Eleison I1 Mindezen, katolikus vagy nemkatolikus lelkiségből eredő, de egyképen forradalmi jellegű vallási indíték csoportokat pedig fejet-szívet szédítő méretekben boltozza be a középkorvég s a reformációkor ítéletnapvárása : a Krisztus közeli visszajövetelében való boldogan izzó reménykedés, amely az egyébként is kórságig csodalátó és csodaváró akkori ember lelkét a pattanásig előrefeszíti a Csodák-csodájának várására, bibliai és bibliánkívüli számítgatások alapján, égi és földi, csillagászati és természeti jelek útmutatása szerint időhöz -— évhez, sőt naphoz -— kötött megjóslására. A társadalmi és gazdasági megújhodásvágy legforradalmibb lendületét, az egyházi és állami újjáalakulás követelésének legperzselőbb tüzét is ez az eschatologikus várakozás s az ahhoz fűződő chiliasztikus és egyéb apokaliptikus képzetek adják meg : a tömegek homályos ösztönei számára ez az eszmekör jelenti az állócsillag világosságát, csalfa vak reményei ettől kapnak látó szemet, földöntúli bizonyosságot. Mert az ítéletnapi várakozás csak a passzív és magános lelkeket teszi tétlenné és csábítja az „úgyis mindegy már" álmodó, petyhüdt kvietizmusára ; az aktív lelkek, különösen ha kollektív vágyaktól vezéreltetve tömeggé tereltetnek össze -— már pedig tömegben mindenki, akarata és hajlandósága ellenére is aktív ! —, az ítéletnapi várakozásból még 1 Franz i. m. 83. 1.