Századok – 1936

Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Debrecen lelki válsága 1561–1571. - 163–203

DEBRECEN LELKI VÁLSÁGA 1561 1571. 177 tik, minden eddiginél bizonyosabb jele a rajongó szellem térfoglalásának, amely e keresztyén alaptannal és következményeivel szemben Erdélyben még csak a következő esztendőtől fogva1

kezdődik meg. Ezzel szemben, amint Aranynál, úgy Somogyi Máténál sincs döntő jelentősége annak az itt is azonnal szembetűnő ténynek, hogy magát a gyermekkeresztség elvetését sem sürgeti, sőt Méliusz saját bevallása szerint egyenesen „infantes tingendos somniat" (holott egyébként a keresztség kérdéséről is szól). Nyilván ő is úgy gondolta, hogy a zászlót elég lesz kitűzni a diadal után, amelyet az erdélyi fejlemények alapján itt is némi joggal remélhetett. Nemcsak a gyermekkeresztséget nem bántja egyelőre, hanem még — erős ellentétben az egyik legismertebb, bár nem egyetemes anabaptista tanítással — a magisztrátus fegyverhasználati jogát is hirdeti, még pedig (talán erőszakos természetének és rajongó lelkének ótestamentomi szigorúságú vetületeként) egy egészen kíméletlen, embertelen és keresztyéntelen alkalmazásban. Somogyi Máténál tehát Méliusz azt az egyet semmiesetre sem kifogásolhatta, amit az anabaptistáknál a világi hatalom és a fegyver kérdésében kifogásolt : hogy tudniillik „hamisan mongyák, hogy nem jó ölni a bűnöst".2 Ja, spricht die Welt, es ist ohn [vagy : „nicht mehr"] Not, Dass ich mit Christo leide, Er litt doch selbst für mich den Tod, Nun zech' ich auf sein Kreide. Er zahlt für mich, Dasselb glaub' ich, Damit [vagy : hiemit] ist's ausgerichtet — О Brüder nein, [vagy : mein] Es ist ein [vagy : der] Schein, Der Teufel hat's erdichtet. Ld. A. Hegler : Geist und Schrift bei Seb. Franck. 166—167. 1. és E. H. Correl : Das schweizerische Täufermennonitentum. 30—31. 1. V. ö. J. Loserth : Dr. В. Hubmaier 160—161. 1. és Händiges i. m. 24—25. 1. A konzervatívabb anabaptista irányok ezt sem tanították ilyen mereven. 1 Ld. : Borbély I. : A mai unitárius hitelvek 77. skk. 1.; Pokoly J. : Az unitarismus Magyarországon. (Prot. Szemle 1898. 296. skk. 1.) — Károlyi P. i. m. is csak 1574-ben emlegeti, hogy a „Szekeli Prophetak és az Dauid Ferencznek egi nehani tanituani" (X3) tagadják a Krisztus halálának üdvszerző erejét. 2 Magy. Pred. Qqq3

. —Méliusz még a Werböczi-féle Tripartitumot s általában kora magyar világi joggyakorlatát is nem egyszer kárhoztatja amiatt, hogy szerinte kelleténél óvatosabb a halálbüntetés alkalmazásával s nem veszi eléggé figyelembe a Bibliát, persze kivált az Ótestamentumot. Ld. pl. : Az ket Samvel könyveinek . . . forditasa. Debrecen, 1565. (R. M. К. I. 55.). Fol. 127. (Y2). Századok. 1936. IV—VI. 12