Századok – 1936

Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Debrecen lelki válsága 1561–1571. - 163–203

DEBRECEN LELKI VALSÄGA 1561 571. 175 hogy egyfelől a nemes várost nem akarta nyomtatásban is rossz hírbe keverni távolabbi körök előtt egy eretnekké lett pásztorával, másfelől pedig közelebbi körök előtt úgy is köztudomású lehetett az eset. Máté tévelygéseit azonban a debreceni püspök annyira veszedelmeseknek látja, hogy nem tekinti elintézettnek a tévelygő megrendszabályozásával — annál kevésbbé, mert Somogyi Máté, lehet, valahol Szabolcsban tovább folytatta propagandáját, hiszen nemhogy egyébként ártalmatlanná tették volna, de még be sem börtönözték —, hanem ugyanazon 1571. év november 5-ére zsinatot is hív össze (ugyané Báthory Miklóshoz intézett ajánló előszava kapcsán) „Nagybátorba" s kitűzi az ott megtárgyalandó ellentéteket a Máté-féle „anathemata et catharmata" ellen, egyebek közt erősen hangoztatva bennük a világi felsőség kötelezettségét nemcsak a második, hanem az első törvénytábla megtartására és megoltalmazására is. Somogyi Máté — aki a valóságban nem igen lehetett éppen az a „felfuvalkodott, kicsi eszű, változó és állhatatlan erkölcsű emberke", akinek őt a Méliusz bosszúsága festi a szabolcsi nagyúr előtt — tagadta a Szentlélek imádásának jogosultságát, mert hiszen az csak az Atyának és a Fiúnak az ereje, hathatóssága és természete, nem pedig önálló létező és személy. A Fiút az Atyánál kisebbnek állította, a Szentháromság nevében való keresztelést elvetendőnek hirdette. Azt mondotta továbbá, hogy a magisztrátus a házasságtörő és halálra ítélt szülők vétkei miatt a parázna anyák gyermekeit is kivégezheti ; hogy a fattyak (,,mamzeres") méltatlanok lelkészi szolgálat viselésére, sőt nem is üdvözülnek ; végül, hogy könyörülni, kegyelmezni egyedül az Atya dolga, nem a Szentléleké ; az Atya pedig nem a Krisztus érdeme miatt szül újjá és ajándékoz nekünk mindeneket, tehát nem kell kérni a Szentlelket arra, hogy Krisztusért ajándékozzon mindent nékünk. (Taníthatott ezenfelül még más különleges — alighanem az 1561 körüliekkel egybehangzó vagy rokon — nézeteket is, amelyeket azonban Méliusz röviden így intéz el : „Reliquas ineptias Matthaeoli omitto." Kérdés, azért-e, mert szóra sem érdemes sületlenségeknek tartotta, vagy mert ellenkezőleg, nagyon is veszedelmes, ragadós voltuk miatt nem kívánta ez úton is továbbterjesztésüket ; vagy végül azért-e, mert az Arany Tamás ellen írott könyvével már ezeket is megcáfoltaknak tekintette?). Látnivaló, hogy Somogyi Máté ditheita, tehát a konzervatívabb olasz-lengyel unitárius állásponton van : a Fiú önálló istenségét még elismeri, de a Szentlélekét már