Századok – 1936

Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Debrecen lelki válsága 1561–1571. - 163–203

DEBRECEN LELKI VÁLSÁGA 1561 1571. 173 hithű róm. kat. Bátliori István alatt az unitárizmusnak gyorsan alkonyodni kezd ; természetes, hogy Debrecenben is kilátástalan a további propaganda (a rajongó hullám, mint a következő fejezetben meglátjuk, egyéb okokból is visszahúzódott már az előző esztendőben), de jellemző, hogy a tanács még most sem akar a legerélyesebben fellépni a tekintélyes, gazdag Patkó ellen és a református tan tisztaságát képviselő püspök mellett, hanem rábeszéléssel és bocsánatkéréssel intézi el az ügyet. Az unitáriussá lett Somogyi Mátét azonban valószínűleg elbocsátotta, mert további debreceni működésének nyoma nincsen.1 Kétségtelenül Somogyi Máté volt az a „hiábavaló Mátécska" (Mataeolus : Matthaeolus, a |uàTcuoç-szal való csúfondáros szójáték !), akinek az eretnekségei ellen Méliusz szükségesnek látta egy külön iratot szerkeszteni, kinyomatni és 1571 szeptember hó 16-án Báthory Miklós országbíró, szabolcs-szatmári főispánnak ajánlani.2 Ez a „Mátécska" (aki semmiesetre sem azonos a Méliusztól már 1570-ben „undok halállal" elhúnytnak mondott Gratianos, illetőleg Gargianos Mátéval)3

Méliusz szerint „az eretnekek hitszegő Davidis, nec non etiam D. Matthei Simigy collegae Domini Petri Melij, defectionis ..." 1 S. Szabó J. : Debreceni és sárospataki papok a reformáció századában. Debrecen, 1916. 30. 1. У. ö. Lelkészegyesület, 1933. 5., 15., 16., 19., 20. számai (Zoványi J. és Herpay G. a debreceni ref. lelkészek névsoráról). 2 Theses contra anathemata et catharmata, denuo a Diabolo ad versus Deum et spiritum eius excitata. A kinyomatott, de ma már egy nyomtatott példányban sem ismeretes mű XVII. századi kéziratos másolata a debreceni kollégiumi könyvtárban, Szilágyi Benjamin István Acta Synodalia c. gyűjteményében (R. 575.) 144. skk. 1. R. M. К. II. [272.] sz. Ld. Zoványi J., Protestáns Szemle 1916. 45—46. 1. és Magyar Könyvszemle 1918. 78. 1. 3 Az „Igaz Szent írásból ki szedettet ének" (R. M. К. I. 78.) két kiadásának Mágócsi Gáspárhoz és nejéhez intézett előszavában Méliusz ezt a Gratianus Mátét az egyebünnen teljesen ismeretlen Mezőgyáni Ambrussal együtt emlegeti, mint a Krisztus örök születésének, jehovai istenségének tagadóját. Valószínűleg azonos volt a Régi Magyar Költők Tára VII. kötetében két énekével szereplő Erdélyi vagy Szentgratianus Mátéval (v. ö. Szilády A.—Dézsi L. : Jegyzetek a R. M. К. T. VII. kötetéhez. Budapest, 1926. 321. skk. 1.), akinek azonban itt közölt énekei semmiféle unitárius vonást vagy célzást nem tüntetnek (az igaz, hogy már keletkezési korukra tekintettel sem igen tüntethetnek) föl. Megemlékszik erről a Gratianus Mátéról Méliusz már „Propositiones de Jah et Jehovah" с. iratának XVI. tételében is (közölve ez irat Dávid F. : Refutatio propositionum Petri Melii . . . ad indictam Synodum Varadinam 22. Aug. Anno 1568. Albae Juliae R. M. К. II. 125.), ahol „Matthaeus More et Nabal seu Gratianus"-nak nevezi, „versificator et criminifex"-nek szidalmazza