Századok – 1936

Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Debrecen lelki válsága 1561–1571. - 163–203

DEBRECEN LELKI VÁLSÁGA 1561 1571. 171 föltehetőleg nem nagyon jó kedvvel engedte be Dávidékat Debrecenbe vitatkozni s ha mégis két ízben megtette, ebben valószínűleg a fejedelem nyomásának és a fejedelem haragját kihívni nem kívánó tanács akaratának engedett. János Zsigmond kevéssel 1569 október 10-e előtt maga is járt Debrecenben s ez alkalommal Dávid Ferenc — Blandrata szerint az egész városra mély benyomást tevő módon — Méliusz ellen keményen kikelt prédikációjában.1 Egy, nyilván szántszándékkal homályos följegyzés az 1567-i városi jegyző­könyvben2 arra is enged vonni valami következtetést, hogy a város első prédikátorának és püspökének különben igen nagy tekintélyét valami személyes kellemetlenség (talán csak rosszakaratú áskálódás, asszonyi pletyka) a város urai előtt is kikezdte : ő talán szokott szenvedélyességével védel­mezte megbántott becsületét, amire tanácsbeli uraimék egyenesen fejvesztéssel fenyegették őt is, az ügy másik két szereplőjét is, ha a tanács előtt nagynehezen megkötött békességüket újra felborítják és tovább civódnak. Tudjuk ugyan,hogy a XVI. századi magyar városi tanács — éppen úgy, mint a külföldi — milyen magától értődő intézkedési jogokat igényel és gyakorol protestáns egyházi ügyekben s milyen kemény kézzel intézkedik a lelkipásztorok személyi ügyeiben is ; de éppen Méliusz Péterrel szemben mégis meg­lepő ez a keménység s a bejegyzés rideg hangja akkor, amikor nemcsak egyéb tényekből, de magukból a rávonatkozó más szűkszavú tanácsi följegyzésekből is kiolvasható az a meg­különböztetett tisztelet, amellyel életében körülvették s a kivételes kegyelet, mellyel halála után adóztak emlékének s árván maradt kis családjának. Nem lehetetlen tehát, hogy akkor egyszer, vagy tán többször is, a különben is évenként változó összetételű tanácsban kedvezőtlenné vált személye ellen a hangulat és az sem képtelenség, hogy ezt a kedvezőtlen hangulatot már lappangó vallási ellentét is fűtötte. 1568-tól már ott van Debrecenben Somogyi (Kis?) Máté prédikátor, egy erőszakos, katonás, tettlegességtől sem vissza­riadó ember.* Ű azután, noha még 1568-ban a szikszói szent­háromságtanvédő zsinaton is megjelenik mint református 1 Wotschke i. h. 2 Irodalomtörténeti Közlemények 1910. 106. skk. 1. (Csűrös F. közlése). 3 Irodalomtörténeti Közlemények 1910. Ld. a III. sz. közle­ményt. 107. sköv. 1. —- V. ö. Debrecen város jegyzőkönyvei 1568. óv 193. 1. — Herpay G. : Debreceni református lelkészek. (Lelkész­egyesület, 1933. 116- 1.)

Next

/
Thumbnails
Contents