Századok – 1936

Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Debrecen lelki válsága 1561–1571. - 163–203

170 RÉVÉSZ IMRE. reszketnek a lelkek ; köduszálya zavaros antitrinitárius eszméket és még zavarosabb anabaptista rajongást hurcol magával. 2. Magának Debrecennek ez évekbeli vallási izgalmairól keveset tudunk ugyan, de ez a kevés — összevetve azzal, amit az antitrinitárius gondolat egyidejű hódításairól ismerünk a Tiszántúl egyéb vidékein Nagyváradtól Békésig és Temesvártól Makóig1

— nehézség nélkül enged következtetni arra, hogy a református hitvallás erős vára ez években a rajongás részéről állandó földalatti és földfeletti ostromnak volt kitéve. Nem tekinthetjük ugyan minden legkisebb részletében megbízhatónak Blandratának azt az 1569 október 31-én kelt s lengyel elvrokonaihoz küldött tudósítását, amely szerint a levél keltekor, tehát kevéssel a váradi hitvita után „nunc Debreciensis [!] plus quam ducenti petunt ministrum nostrae confessionis, quem et illis bonum daturi summus et qui Petro Melio resistere possit."2 De hogy Blandrata, ha tán nagyított is az unitárius prédikátort kérő debreceniek számában, de nem teljesen a levegőből kapta, amit írt, az könnyen feltehető abból, hogy ez években kétszer is volt vitatkozás magában Debrecen városában Méliuszék és Dávidék között (az első valószínűleg 1568 február 2-án)* s ez a vitatkozás, noha természetesen Méliusz szerint Dávidék „vereségével" végződött, nyom nélkül nem múlhatott el az ily irányban már évek óta előkészített debreceni lelkek fölött. A Válaszúti Komédia4 — Debrecennek unitárius hitre térése Méliusz és társai csúfos bukásával — képzeletszőtte „vágyálom" ugyan,6

de történeti magva mindenesetre van, nemcsak az említett két hitvitában, hanem talán abban is, hogy Méliusz az addigi tapasztalatok után 1 Máig legteljesebb, de mindig csak erős kritikával használható összeállítás Kanyaró F. : Unitáriusok Magyarországon. Kolozsvár, 1891. 66. skk. 1. 2 Th. Wotschke : Zur Geschichte des Antitrinitarismus. (Archiv für Reformationsgeschichte XXIII. 1926. 94—97. 1.) — Alighanem ezzel az eseménnyel van összefüggésben Somogyi Máté mindjárt említendő unitáriussá válása. 3 Végérvényesen eldöntötte a két debreceni hitvita megvoltát Zoványi J. (Protestáns Szemle 1894. és Kisebb dolgozatok . . . Sárospatak, 1910. 72. sköv. 1.) 4 Lásd Koszorú 1879. és Magyar drámai emlékek a középkortól Bessenyeiig. Budapest, 1914. 6 Amit azonban a „Debreceni Képeskönyv" (1934) és a „Debrecen és a Hortobágy" szövegrészének írója még 360 év multán is készpénznek vett!