Századok – 1936

Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Debrecen lelki válsága 1561–1571. - 163–203

DEBRECEN LELKI VÁLSÁGA 1561 1571. 165 azon 1567. évben már, ha még némi óvatoskodással is, melléje áll a felnőttkeresztségnek s ettől többé nem is tágít, sőt egyházának vele tartó részével 1578-ban hivatalosan is elfogadtatja azt.1 A gyermekkeresztség elutasítását pedig ő éppen oly bensőleg összeköti a háromságtan kritikájával s az egészet épp úgy apokaliptikus-eschatologikus távlatba helyezi, mint mestere, Servet. 1567-i „Rövid Magyarázat"-ában2

már teljes határozottsággal képviseli azt a később sem változott álláspontját, hogy Luther és társai nem a „derék fondamentomot" reformálták (30. 1.), még Zwingliék sem mentek egészen mélyre. A reformáció igazi fundamentumos munkája az lesz, amikor „a végiről az elejire menvén" (29. 1.), megromlik „az egy állatú és három személyű Isten" (35. 1.) és megtisztul „az igaz apostoli keresztség" (39. 1.). A bibliai negyven (a pusztában tévelygés évei, Krisztus megkísértésének napjai) és ötven (az ószövetségi szabadulási év, húsvét és pünkösd közti ötven nap) számoknak segítségül hívásával, jellegzetesen chiliastikus gondolkozással kiszámítja, hogy az 1567. esztendő nevezetes .év, mert ötvenedik Luther fellépése és negyvenedik Luther és Zwingli nagy viaskodása után. „Mindezeknek pedig az végében hét szám vagyon, mely mindenkor szent volt mind az nap Számban s mind az esztendőben, mind pedig az hetedik hónapban" (42. 1.). A pápai Babilon végső ledűlését pedig, a Krisztus diadalát az egész világ fölött az Evangélium által „1570. esztendőre várják az hívek. Mert a babiloni fogságnak is hetvenedik esztendő volt vége, melyben ennek is végének kell lenni. Luther Márton és Zwinglius az ő vallásokat az Augusta-beli gyűlésben 1530. esztendőben adák ki, elbocsátván azt mind az egész világra ; azonképen az Isten az ő evangéliomát megtisztítván az Antikrisztusnak rútságától, 1570. esztendőben jelenti ki éppen mind az egész világnak és azt égi jegyekkel megbizonyítja, mint szinte az apostoli anyaszentegyházban cselekedett." (42. 1.) Ha nem is mondja meg egészen világosan, de lényegében a Krisztus visszajövetelét várja tehát 1570-re, aminthogy 2 évvel később meg egészen Servet nyomán az 1260-as számítással élve szintén közvetlen közelre várja Babilon ledőltét3 s ez első terminus elmúlván, a vérbeli 1 Pokoly i. m. 227. sköv. és 263. 1., v. ö. Borbély i. m. 18. 1. 2 R. M. К. I. 61. Én a kolozsvári facsimile kiadás átírt szövegének lapszámait idézem. 3 Elsoe resze az . . . predicaciocnac . . . Gyulafehérvár, 1569. (R. M. К. I. 74.) Fol. 20.