Századok – 1936

Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: Pannónia rómaiságának kialakulása és történeti kerete. - 1-37

PANNÓNIA RÓMAISÁG ÁN AK KIALAKULÁSA. 5 kultúralkat legfőbb bázisa maradt. A hatás persze nem volt egyoldalú és könnyen követhetjük, hogy hogyan szövődnek a szálak mindenfelől egymásba : a feliratokon fennmaradt gazdag személynév-anyagban például kelta, illyr, sőt thrák nevek is tarka összevisszaságban vándoroltak egyik néptől a másikig.1

Tudjuk viszont azt, hogy az egyes törzsek megőrizték eredeti nyelvüket is a latin mellett ; az eraviscusok р. o. illyr nyelven beszéltek még Tacitus korában is, északnyugati szomszédjaik, a cotinusok pedig keltául.2 Más arculata van ennek a keveredésnek a vallás terén. Pannoniában és Nyugat-Moesiában a bennszülött istenek többé-kevésbbé eltűnnek az interpretatio Romarm új köntösében s ritkán tudjuk csak megállapítani, hogy — mint pl. a Mercurius Naissas,3 a Sanctus Casebonus,4

a Jupiter Parthinus5

Moesiában vagy a japodok Bindus Neptunusa,e és 1 Arra nézve, hogy melyik nevet mely törzsnél találunk meg, Gronovszky I. doktori értekezése világosít fel (Meghatározott nemzetiségű pannóniai személynevek. Diss. Pann. I. sor. 2. 1933.) ; de ha a feliratokon megnevezett származási adatok mellett a földrajzi elosztást is tekintetbe vesszük, akkor derül ki igazán a névcsere nagyarányúsága. — Felhasználom itt az alkalmat azoknak a munkáknak a megnevezésére, amelyekből (a Gronovszkynál található egyéb irodalom mellett) az illyr, kelta és thrák elem szétválasztására irányítást kaphatunk. Az illyr kérdés állásáról Kerényi K. cikke tájékoztat (R°,vue internationale des études Baleaniques 2, 1936.), valamint az Ebert-féle Reallexikon der Vorgeschichte „Illyrier" címszava (VI. к.) és a Pauly—Wissowa—Kroll-féle Realenzyklopädie der klassischen Altertumswissenschaft ( V. Supplementband, 320. sköv. 1.) „Illyrioi" címszava. A névanyag első gyűjtését H. Krahe két munkája adja (Lexikon altillyrischer Personennamen, 1929. és Die alten balkanillyrischen geographischen Namen. 1925.). A praehistoriai illyr kérdés vitairodalmának utolsó terméke B. v. Richthofen cikke (Mannus 27, 1935. 69—81.1.). — A gall nyelvészeti anyag és irodalom legjobb összefoglalása L. Weisgerber : Die Sprache der Festlandkelten (20. Bericht der Rom.-Germ. Kommission d. Deutschen Arch. Inst., 1931. 147—226. 1.) ; a thrákokra : G. Kazarow : Beiträge zur Kulturgeschichte der Thraker (Zur Kunde der Balkanhalbinsel. II., Heft 5. 1916.) ; G. G. Mateescu : I Traci nelle epigrafi di Roma (Ephemeris Dacoromana 1, 1923. 57—290. 1.) ; W. Tomaschek : Les restes de la langue dace, 1883. ; u. az : Die alten Thraker (Sitzimgsberichte der Wiener Akademie der Wissenschaften. 128, 1893. 4. Abh. ; 130. 1894. 2. Abh.; 131, 1894. 1. Abh.). — M. Fluss, Realenz. XV. 2363. sköv. 1. 2 Tacitus : Germania. 28. és 43. с. 3 CIL. (= Corpus Inscriptionum Latinarum) III. 8260. 4 CIL. III. 8256. — V. Párvan : Dacia, 1928. 162. 1. 5 CIL. III. 8353. 6 CIL! III. 14323. 1435—27.1 — V. ö. C. Patsch : Wissenschaftliche Mitteilungen aus Bosnien-Herzegowina. 6, 1899. 154. sköv. 1.