Századok – 1936

Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: Pannónia rómaiságának kialakulása és történeti kerete. - 1-37

4 ALFÖLDI ANDRÁS. Ha az egyes taitemányck külön közigazgatásának megszervezése ennek az egységnek külsőleg véget is vetett, nyoma megmaradt pl. a stratégiai elgondolás egységében. Ez nemcsak a dunai seregek, barbár betörések és hadjáratok idején való egységes vezetésében vagy összműködésében nyilvánult, hanem olyan alakulatok nevében is, mint a vexillationes Illyricianae, olyan kifejezésekben, mint az exerciíus Illyrici, stb. Még sokkal fontosabb ennél, hogy a külső hatalom, a birodalom által kezdetben diktált külső egység mellett egy belső szerves egység is alakult ki e területen, teljesen magától, amelynek jeleit minden téren követhetjük. Ha a középdunai országoknak ezt az egységes veretű császárkori civilizációját nézzük, akkor először is az a körülmény fog szemünkbe ötleni, hogy Noricum (a mai Ausztria helyén) s vele együtt Nyugat-Pannónia Carnuntum (Deutsch-Altenburg), Savaria (Szombathely), Scarbantia (Sopron), Poetovio (Pettau-Ptuj) és Emona (Laibach-Ljubljana) városokkal, melyek a foglalás előtt politikailag is hozzátartoztak, szorosabb egységet alkotott s magasabb színvonalra emelkedett kulturális téren, mint a Dunántúl és Nyugat-Szerbia, amelyeknek földjén egyre kiújuló véres háborúk akadályozták a nyugodt fejlődést, vagy a délpannon-boszniai hegyvidék, amelynek sziklaváraiban régen elmúlt korszakok művelődése vetette meg makacsul a lábát s ahol Augustus koráig megőrizték az első vaskor formaadását és szellemi világát. Ez a tényállás politikailag is kifejezésre jutott abban, hogy a noricusok а Кг. е. I. században egységes államban tudták összefoglalni törzseiket, míg a moesiai, pannon és dalmata népségek megannyi kisebb-nagyobb törzsi szervezetben, minden állandóbb összefogás nélkül éltek és vívták egymással gyilkos háborúikat. Ez a noricumi fölény, amely az ottani fejlettebb ipar exportja által s magasabb kultúrjavak közvetítésével már Augustus előtt is kidomborodott, megmaradt azután is : annál is inkább, mert míg a (fentnevezett) szomszédokat csak nehéz, emberirtó harcok után igázták le, addig Noricum királysága egyetlen könnyű lefolyású rajtaütéssel római birtokká vált Kr. e. 15-ben, anélkül, hogy bármily komoly megrázkódtatás következett volna be ; ugyancsak nem érte komoly háborús csapás ezt a provinciát egészen a markomann háborúkig (a II. század második felében Kr. u.), míg a többiek addig nagy szenvedéseken mentek keresztül. E noricurri-nyugat pannoni ai kultúrkör kisugárzása a hódítás előtt a Kárpátok egész medencéjében érezhető volt és azután a szóbanforgó egységes középdunai