Századok – 1936

Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: Pannónia rómaiságának kialakulása és történeti kerete. - 129-162

1 148 ALFÖLDI ANDRÁS. — lehetne még erősen szaporítani őket — talán eléggé megvilágosítják a Moesián keresztülcsapó és Pannoniában elhaló balkáni-görög ellenhullámot. — Ettől a közeli görög hatástól teljesen el kell választani a távoli hellenizált Kelet hatásait. A görög városok autonóm pénzverése nem szűnt meg a császárkorban s e bronzpénzek elég gyakran előfordulnak1 nálunk, kereskedelmi kapcsolatokra utalva. De a portékájuk sem tűnt el nyomtalanul.2

Az a néhány görög felirat is, amelyet Pannoniából ismerünk, ily kereskedőktől és orientális rabszolgáktól — szabadosoktól való.3

Ezenkívül némi kis kelete volt Pannónia nagy városaiban a görög művelődésnek is, amint egy praeceptor Gr(aecus) említése mutatja ezt Emonából.4

Megint egészen el kell különíteni ezektől a most tárgyalt speciálisan pannóniai orientális-görög hatásoktól annak a keleti világáramlatnak itteni lecsapódását , amely a császárkor derekán a maga egészében, elemi erővel ragadta meg a reális élet szenvedéseitől a túlvilági élet s a megváltás gondolata felé fordult világot s amelynek a gyengülő római civilizáció (különösen a vallás és a művészet terén) nem tudott ellenállni. Ez az áradat igen sokféle csatornán szivárgott és tódult befelé. Divatja a nagy centrumokból jött és pl. Herecura ("Hpa Kupía) kultuszának esetében kétségtelen, hogy ez Aquileiából terjedt el5 ide, ahonnan a noricumiak is kapták /.sis-üket, az aquileiai kereskedők patrónáját saját régi istennőjükkel azonosítva. Ügy hiszem, hogy élelmes aquileiai vállalkozók szállították a pannóniai Isis-hívőknek azokat az ó-egyiptomi hieroglyphás köveket6

is, amelyeket mint valami mély misztikus bölcseség = CIL. III. 14565. ; W. Judeich, Jahreshefte 4, 1901. 123. 1. ; Salac, Bull. Corr. Hell. 1922. 160. sköv. 1. 1 Tanítványom, Görgényi J. készíti elő a hazai antik pénzleletek repertóriumát, amelyben számos ily veret lesz felsorolva. 2 Az aquincumi görög feliratú üvegpaszta-amulettet közli Kuzsinszky B. (Aquincum. [Führer, 1934.] 34. kép.) 3 így : J. Brunsmid : Kameni spomenici. 185—190. sz. ; A. Hekler, Arch. Ért. 1907. 146. 1. ; W. Kubitschek, Jahrbuch d. к. k. Zentralkomm. IV. 1906. 108. sköv. sz. ; u. az, Arch. epig. Mitt. 15, 1892. 43. sköv. 1. ; u. az, Jahrb. f. Altertumskunde IV. 1910. 147. sköv. 1. A Magyar Nemzeti Múzeumnak is van még egy kiadatlan görög sírköve, stb. 4 CIL. III. 10805. 5 О. Cuntz, Jahrbuch f. Altertumskunde 3, 1909. 13. sköv. 1. — R. Egger, R. L. i. Ő. 16, 139. 1. 10. jegyzet. 6 V. ö. Nagy L. : Aquincumi múmiatemetkezések. 1935. 26. sköv. 1. Ld. még Paulovics I. értekezését : Alexandriai istenségek tiszteletének emlékei a magyarországi rómaiságban. 1915. és cikkét : Arch. Ért. 1916. 190. sköv. 1.