Századok – 1936

Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: Pannónia rómaiságának kialakulása és történeti kerete. - 1-37

PANNÓNIA RÓMAISÁG ÁN AK KIALAKULÁSA. 3 kelet felé vonzanak itt. S a romanizálás is — később még részletesebben rátérünk -— csak nagyon későn kezdődött itten : a vazallus állam feloszlatása után is csak segédcsapatokat küld ide Róma, szóval nem italikus polgár-katonaságot : a légiók még a Flaviusok korában is „abban a háromszögben tömörülnek, amely keleten és nyugaton a Vid és Morava folyása által, északon a Dunával záródik le ; itt állott a moesiai sereg 4 légiója".1 S a második században is, amikor a romanizálódás valóban megkezdődik itt és meglepően terjed is,2 a városi kultúra nem ver gyökeret itt s a latinosodás csak elkésve, a kora-bizánci időkben érik meg valóban. így tehát •—- Premerstein meghatározásával (Jahreshefte 1, Beibl. 153.) élve — a két nagy törzsi csoport közül csak a ,-dardanisch—moesisches Stammmesgebiet" kapcsolódik szorosabban a középdunai szférához, szemben a „getisclitrakisch" területtel. Ha az inferior Moesia keleten csak lazán függ össze a centrális csoporttal, a dalmáciai tengerpart meg egészen elválik ettől. Itt, Itália természetes meghosszabbításán a romanizmus igen régi, a Kr. e. III. századra visszanyúló békés kirajzás eredménye,3 s már a köztársaság vége felé magasrendű kultúra és művészet4 honosodott meg. Ugyanígy elkülönült még nyugaton Raetia fennsíkja is a leírt középdunai országcsoporttól, amelyet már a természet is elszigeteltségre hívott el és amelyet sorsa és fejlődése nem a tőle keletre fekvő részekkel, hanem Germániával s Galliával kapcsolt össze. Ha valaki azzal találna vádolni, hogy erőszakkal választjuk le a mondott három részt, annak azt felelhetjük, hogy ezt az elkülönítést nem mi találtuk ki, hanem a rómaiak. Mert Augustus idejében éppen az általunk körülírt területet nevezték — kevés változtatással -— Illyricumnak,5 sőt, a foglalás idején még egyetlen adminisztratív kerület gyanánt is kezelték, egységes katonai berendezéssel. 1 A. v. Domaszewski, Neue Heidelberger Jahrbücher. 1, 1891, 190. sköv. 1. és Rhein. Mus. 48, 1893. 240. 1. 2 Itt elsősorban V. Pârvan munkáit kell idézni. így : Inceputurile vietii románé le gurile Dunarii. 1923. Teljes bibliográfiát ad : „Dacia" c. munkája (Cambridge, 1928.) végén. Túlzásait természetesen nem osztjuk. — L. még az alább idézendő műveket. 8 Az adatokat a névanyagra nézve összeállítja C. Daicovici (Ephem. Dacoromana 5, 1932. 60. sköv. 1.). 4 K. Weigand : Die Stellung Dalmatiens in der römischen Reichskunst. Strena Buliciana, 1924. 6 Ld. pl. A. v. Premerstein, Jahreshefte d. Osterr. Arch. Inst. 1, 1898. Beibl. 162. sköv. I. — (Ebben persze a dalmát tengerpart és Raetia is benne voltak. Később pedig egész Moesia is.)