Századok – 1936

Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: Pannónia rómaiságának kialakulása és történeti kerete. - 129-162

1 138 ALFÖLDI ANDRÁS. megtermékenyítette, valódi kultúrteljesítmény, nem úgy, mint ősi-barbár ízű primitív emberképei. A kiemelt szerényebb nívó dacára megvolt a pannóniai sírkőplasztikának is a sajátos virágzása. Az első században a stéla itáliai és általános római típusai gyökeret vernek, felöltve a lokális fogalmazás bélyegét. A másodikban a provincializmus teljesen átgyúrja e klasszikus mintákat A tektonikus fővonalak mindinkább elsikkadnak ; a dekoráció fokozására irányuló igyekezet általában a másodrangú kompozíciós elemeket hangsúlyozza mind erősebben s tolja előtérbe. Ezáltal a stélák egyre jobban a magasba kívánkoznak — pénz akkor bőven van, ez nem akadály, míg be nem következik a III. század összeroppanása. Nyugat-Pannónia itt is Noricumhoz igazodott, már csak azzal is, hogy az ottani márványanyagot használta a dunántúli mészkő helyett,1 de Itália közelsége és a nagyobb technikai iskolázottság is érvényre jutottak itt.2

Ámbár a dunántúli kőfaragók mintakönyveket használhattak,3

a komplikáltabb jeleneteket lehetőleg összevonták, redukálták. így keletkezett például a Pannoniára oly tipikus áldozati jelenet, mely a halotti lakoma leegyszerűsítése.4

A rajnai tartományokkal szemben egyéni színt nyert nálunk (a II. század folyamán) a Mithras-vallás bikaölési jelenetének ábrázolása is5 stb. — Nem érdektelen az sem, hogy milyen fényűzés fejlődött ki a síremlékek terén : olyan hatalmas építmény, mint az eredetileg legalább 21—22 m magas carnuntumi,,Heidentor"6, lehetett még sok itt. De a pannóniai romanizáció helyzetét a sírkőplasztika szemszögéből csak akkor ítélhetjük meg jól, ha nemcsak a 1 V. ö. A. Schober : Die röm. Grabsteine in Noricum und Pannonién. 1923. 224. sköv. 1. 2 V. ö. a művészi poetovioi kútreliefekkel. M. Abramic : Führer durch Poetovio. 1925. 54. 1. 28. sz., 56. 1. 34. sz. 3 Amire Hckler A. mutatott rá először (Jahreshefte 15, 1912. 185. 1.). 4 Korai példája ennek az az aquincumi sírkő, melyről Kuzsinszky B. (Aquincum, Führer 1934. 174. 1.) írt utoljára. A Ti. Claudius név dacára a Kr. u. 80—114. évekből kell származnia, mert a rajta említett Tunger bizonyára az ala Tungrorum Frontoniana katonája lehetett, amely a megjelölt években állomásozott itt. (V. ö. még A. Schober : Die röm. Grabsteine. 171. sköv. 1.) — Különben sem tehető fel, hogy az áldozati jelenet pannon specialitása már Claudius alatt kifejlődhetett volna. 6 B. Saria, Mitteilungen d. Vereins der kl. Philologen in Wien, 4, 1927. 56. sköv. 1. 6 Kubitschek—Frankfurter i. m. 182. sköv. 1.