Századok – 1936

Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: Pannónia rómaiságának kialakulása és történeti kerete. - 129-162

PANNÓNIA RÓMAIS-ÍGÁNAK KIALAKULÁSA. 131 ség kelet felé haladva egyre fokozódik. Lent délen, a dalmát partvidék mögötti hegyes régiókban, bár ide már rendkívül korán behatolt egynémely italikus1

és a római jellegű lakótelepek a császárkorban a mainál sokkal sűrűbbek voltak, a kutúrnívó nem érte el még az északpannoniait2

sem. A keleti szomszédra nézve elég Mommsen3

tömör ítéletét ideiktatni : „Von der lateinischen Civilisation Moesiens gilt das gleiche wie von der des angrenzenden dalmatischen und pannonischen Binnenlandes ; nur tritt dieselbe, wie natürlich, um so viel später, schwächer und unreiner auf, je weiter sie von ihrem Ausgangspunkt sich entfernt." Azt is megfigyelte itt még a legnagyobb római historikus, hogy (mindig az első két évszázadra gondolva) a nyugatról keletre való terjedésben is főleg a partmenti táborok keskeny sávja vesz részt ; a belföldnek már Pannoniában kiemelt elmaradása még sokkal nagyobb (s keletre szintén növekvő), súlyosbítva a görög-thrák ellenhatás által.4 De ebben a kormányzatnak is része volt, amely sokáig nem döntötte el. hogy e részek a Nyugathoz és a romanizmushoz, vagy a Kelethez és a hellenizmushoz tartozzanak-e. Mommsen (Ges. Sehr. VI. 26—27. 1.) vette észre, hogy a császárkor első századában az volt az elv, hogy a nyugaton állomásozó légiókat occidentális-, a keleten lévőket orientális-legénységgel egészítsék ki. És míg Pannoniában a nyugatiak szolgálnak, Moesiában bőven akadnak (az ottani származásúakon kívül) keletiek. „Ha ehhez hozzávesszük, hogy ez a provincia, amely civilizált részében [a pontusi városokra céloz ezzel M.] sokkal inkább görög volt s még azt, hogy már a dalmáciai csapatoknál is tekintetbe jött a görög tartományokból való utánpótlás, akkor valószínűnek fog látszani, hogy a moesiai sereg legnagyobbára ezekből rekrutálódott." De a kormányzat nézetei erről még az II. század elején sem változtak meg. 1 C. Patsch, Wiss. Mitt. 12, 1912. 92. sköv. 1. 2 E vidékek nagyérdemű kutatója, C. Patsch nagyon optimisztikusan ítél Bosnien und Hercegowina in römischer Zeit c. áttekintésében, 24. sköv. 1. (Zur Kunde d. Balkanhalbinsel, Ser. I., Heft 15, 1911.) Helyesebben V. Pârvan, Dacia. 1928. 166. sköv. 1. 3 Röm. Gesch. V.4 194. 1. 4 Ld: A. v. Premerstein, Jahreshefte 1, 1898. Beibl. 190. sköv. 1. C. Patsch : Beiträge zur Völkerkunde in Südosteuropa.5/1. 1932. (Sitz.-Ber. Akad. Wien, phil.-hist. Kl. 214. Bd. 1. Abhandlung) 153. sköv. 1. V. Párvan beállítása (Dacia, 1928. 161. sköv. 184. sköv. 1.) sokban eltér a miénktől. J. Jung : Die rom. Landsch. 178. 1. U. az : Römer u. Romanen.2 101. sköv. 1. M. Fluss, Realenz. XV. 2390. sköv. 1.