Századok – 1935

Történeti irodalom - Frey; Dagobert l. Csatkai; André 92

TÖBTÉNETI IRODALOM. 93 magyar főurak és főpapok áldozatkészségéből épült váraink, templomaink, kastélyaink, művészi multunk számtalan más alkotásával együtt szellemileg is gazdát cseréltek és idegen cégér alatt idegen kultúrába bekebeleztettek. S e szégyenletes csatavesztésünk, sajnos, nem csupán Nyugat-Magyarország területére lokalizálódik. Karácsony előtt jelent meg „Deutsche Kunst in Siebenbürgen" címmel egy mintaszerű fényképanyaggal illusztrált kötet, amely a magyar Erdély műemlékeit foglalja le — mint a könyv címe is elárulja — a német szellem részére. Felső-Magyarország műemlékeit is másfél évtized óta gyűjtik, lajstromozzák, fényképekben örökítik meg a csehek s eddig csupán a kellő felkészültségű szakember hiányán mult, hogy az elvesztett Felvidék magyar műemlékeire is ráüssék az idegen bélyeget. Mindezt könnyen megakadályozhattuk volna egy idejébsn kiadott magyar műemléktopográfia által, тз1у e területek műemlékeinek szellemi birtokát biztosította volna Magyarország részére az ország történeti egységének széthullása esetében is. S hogy ezt mily I könnyen, aránylag kevés munkával és kevés áldozattal tehettük volna meg, arra bizonyíték az osztrák műemléktopográfia Kis-I marton kötete, melyben nemcsak a mecénások személye, a Kanizsaiak, Erdődyek, Batthyányak, Nádasdyak és Esterházyak, nemcsak a jórészt magyar kutatómunka révén ismertté vált alkotóművészek sora magyar, de magyar az egész mű tudományos alapját szolgáltató s a kötet elején felsorolt irodalmi munkák kilenctizedrésze is. A mű kiadásához tehát rendelkezésre állottak • a magyarnyelvű előmunkálatok, az anyagot feldolgozó hozzáértő szaktudósokban sem volt hiány, mi több, az osztrák kötet, magyar főmunkatársát is kis jóakarattal a magunk számára nyerhettük volna meg, a kiadás költségeit pedig egyetlen meg nem tartott politikai ünnepség árából fedezhettük volna, ha épp ez a kis jóakarat és idejében való önelszánás nem hiányzott volna. Az objektív tudomány látszögéből mégis örülnünk kell a szép kötet megjelenésén, amely Nyugat-Magyarországnak Ausztriához csatolt részéből Kismarton és Ruszt városok, valamint a köréjök csatlakozó mintegy 26 község műemlékeinek leírását, méltatását, fényképben való bemutatását nyújtja. Részben e terület határmenti fekvése, a két szomszédos ország gyakori ellenségeskedései, aztán a török háborúk és a kuruclabanc kor harcai hozták magukkal, hogy e terület régebbi műemlékekben aránylag szegény. A román építészetet mindössze a kismartoni capella sancti Martini és a kelénpataki Szent Jakab-kápolna képviselik a XIII. századból, azonban a XVII—XVIII. századi canonica visitatiók elég gyakran számolnak be lebontott románkori temetőkápolnákról. A gótikus templomépítés legjelentősebb emléke a kismartoni Szent Márton-templom, melynek építését nem sokkal 1468 után kezdték el, de a törökök betörése miatt 1529-ben félbeszakadt és déli tornya végleg kiépítetlen maradt. A háromhajós csarnoktemplom az alsóausztriai templomok, a mödlingi, bádeni és bécsújhelyi templomok tradícióit követi. Kismartonon kívül még az oszlopi templom főhajója, a kishöflányi és szentmargitbányai