Századok – 1935

Történeti irodalom - Frey; Dagobert l. Csatkai; André 92

94 TÖRTÉNETI IRODALOM. templomok szentélyei mutatják a fejlett gótika jellegzetességeit, míg a terület többi gótikus temploma a késői gótikának feltűnő hosszú ideig, egészen a XVI. század első évtizedéig való megmaradását bizonyítja. A terület egyetlen középkori profán építészeti emléke a később barokk stílusban átépített kismartoni kastély volt, amely átépítés előtti alakjában egy négyzetalakú udvar köré épített négyszárnyú épületcsoport, egyenlőtlen alakú és nagyságú saroktornyokkal. Eredeti alakját egy 1616-ból való metszet őrizte meg számunkra. A gótikus szobrászatnak a ruszti templom kissé érdes, keményvonású Mária-szobra és a kismartoni plébániatemplom déli falán elhelyezett Madonna-szobor legjellemzőbb alkotásai. Részben ez országrész provinciális karaktere, részben a gótikus stílusformák hosszúéletű makacs megmaradása okozta, hogy a renaissanee-stílusnak e területen alig maradt nyoma. Az építészet és vele karöltve a festészet, szobrászat és ötvösművészet új nekilendülése az ellenreformáció korában következett be. A mozgalom politikai vezetői itt a szarvkői Stotzingen-család, Nádasdy Ferenc, gróf Esterházy Miklós, legfőkópen azonban herceg Esterházy Pál, kik kolostoralapításaik folyamán számos helyen új templomot építtettek, vagy a meglévő régi templomok átépítését lehetővé tették. 1638-ban a protestáns községek egész sora, így Széleskút, Fertőfehéregyháza, Szárazvám, Okka, Feketeváros, Sérc és Szentmargitbánya erőszak útján visszatéríttettek a katolikus hitre, miután Nagyhöflány, Esterházy Mikós székhelye, továbbá Kismarton, Kishöflány és Lajtaszentgyörgy már korábban behódoltak az ellenreformációnak. A rekatolizáció itt is mindenekelőtt új templomok építésére törekedett, innen magyarázható Nyugat -Magyarország feltűnő gazdagsága korabarokk templomokban. Csak Meggyes és Ruszt állottak ellent egészen 1674-ig az erőszakos visszatérítésnek s a ruszti protestánsok régi templomukból kiszorítva, a XVII. század közepén saját templomuk felépítéséhez fognak, melynek építészéül meghívják Ulrich Mayer zürichi építőmestert s építkezéseiknél főképen Sopronból való protestáns mesterembereket foglalkoztatnak. A nyugatmagyarországi korabarokk templomtípus leegyszerűsített térkiképzésével még a késői gótikához való igazodást árulja el, csak a század második felébsn találunk az egységes mélységi ritmust megtörő, kereszthajószerű oldalkápolnákat. E templomok sajátos lokális jellegzetessége a tornyok nyolcszögletű, meredek piramis-sisakja, melyekhez hasonlókat Normandiában találunk s melyek ugyancsak gótikus hagyományokra nyúlnak vissza. Az állandó török veszély s a kuruc-labanc háborúskodások szükségessé tették a templomok és temetők fallal való megerősítését. A községi templomok népies irányban való fejlődésével szemben a főurak, Esterházyak és Nádasdyak korai barokk szakrális építkezései egészen a bécsi udvarban és az osztrák kolostorokban követett olasz igazodást mutatják, így a lorettomi templom oldalkápolnáival és pilasztereivel a tipikusan olasz felrajz-sémát szemlélteti. Belsejének nehézkes, vaskos stukkódísze pedig szintén a Bécsben megtelepedett olasz Carlone-műhely egyik jellemző sajátsága. A díszítő mesteremberek kilétére nézve, sajnos, a kolostorok és plébániák diáriumai kétségben hagynak, minthogy a szerződtetett mestereket rendszerint csak keresztnevükön, mint magister Petrus, Jacobus, Johannes stb. említik. Jóval pontosabb tájékoztatást nyújtanak a herceg Esterliázycsalád levéltárában őrzött építészeti elszámolások, melyek túlnyomórészt a család legjelentősebb profán építkezésére, a kismartoni