Századok – 1935

Történeti irodalom - Frey; Dagobert l. Csatkai; André 92

92 TÖRTÉNETI IRODALOM. forduló nevek a Felvidéken is, a lengyel Tátraalján is. A családnevek alapján tehát semmiesetre sem lehet következtetni az ,oláh' pásztorok oláh eredetére. Ezzel szemben kétségtelen a rutén népelem nagy szerepe az oláh jogon letelepített községekben. A mi területünkön is, a lengyel Tátraalján is, Árvában, Liptóban mindenütt sűrűn találkozunk Hric, Stec, Havrilo, Fedor, Nyfor, Rusnyák stb. nevekkel, amelyek a rutén népelem kétségtelen bizonyítékai. H.-P. könyve tehát bizonyos fogyatkozásai ellenére is rendkívül becses és értékes munka, amely a kárpáti pásztorkodásról írt összes eddigi munkákat felülmúlja sokoldalúságával és anyagának nagy bőségével. Még megemlítjük, hogy munkáját bő adattár (315—453 1.) terjedelmes francia kivonat (454—80) és 11 térkép egészíti ki. Kniezsa István (Varsó). Csatkai, André—Frey, Dagobert: Die Denkmale des politischen Bezirkes Eisenstadt und der freien Städte Eisenstadt und Rust. (Österreichische Kunsttopographie. 24. k.) Wien, 1932. Verlag Rudolf M. Rohrer 4°. 354 1. 352 kép. Az Österreichische Kunsttopographie két év előtt megjelent új kötete olyan terület műemlékeit tárgyalja, amelyet a trianoni békekötés csatolt Ausztriához. E terület politikai hovátartozandóságának kérdését Domanovszky Sándor döntötte el, midőn kimutatta Ausztria Nyugat-Magyarországra vonatkozó történeti igényeinek tarthatatlan voltát. (A magyar béketárgyalások, Budapest, 1920. I. k. 460. s köv. lapok.) A politikai birtokbavételt csakhamar nyomon követte a számunkra nem kevésbbé fájdalmas kulturális elcsatolás. A Helfert és Dvorák tudományos programmja alapján kitűnően szervezett osztrák műemlékhivatal érdeklődni kezdett az ölébe hullott új tartomány ismeretlen műemlékei iránt s ez érdeklődés első tudományos gyümölcse D. Frey könyve lett Burgenland műemlékeiről, mely az elcsatolt országrész művészeti emlékeit a Dehio-féle zsebkönyvek módszerével, topográfiai alapon, az ismeretlen anyag feletti friss lelkesedéssel tárta fel. F. pionir munkája azonban csak bevezetése volt a tulajdonképeni célnak, Burgenland műkincsei lajstromozásának és rendszeres feldolgozásának, mely feladat most immár felében megvalósulva fekszik előttünk, Kismarton, Ruszt és környéke műemlékeinek leírásában. Már F. Burgenland-kötetének megjelenése alkalmával Kapossv János szinte drámai hangon (Magyar Szemle, 1930 június) rámutatott a mulasztásra, mely a kötet létrejöttével a magyar kultúrát terheli és a veszélyre, mely országunk történeti egységének széthullásával a magyar műemlékügyet fenyegeti ; azonban szava éppúgy a pusztába kiáltott szó maradt, mint ahogy sok más ezirányú kezdeményezés is megtört az illetékes körök és a magyar társadalom közönyén. Meg kellett érnünk, hogy évszázados kultúránk művészeti emlékei egy osztrák tartomány művészetének megnyilatkozásaiként látnak napvilágot, hogy