Századok – 1935

Történeti irodalom - Janšák; Štefan: Slovensko v dobe uhorského feudalizmu. Hospodárske pomery od R. 1514 do R. 1848. Ism.: Goglák Lajos 74

TÖBTÉNETI IRODALOM. 77 ékes könyv nagyon keveset ad. A fölhozott adatok nagyjából az 1720-as évek viszonyainak részleteit tükrözik vissza csupán s így tényleg nem lehet tiszta képet nyernünk egy 300 éves fejlődésről. A szlovenszkói szabad királyi városok hanyatlását épp úgy a rendiségnek tulajdonítja, mint a gyakori tűzvészeket és éhínségeket. Nem gondolja meg, hogy az Európaszerte velünk szemben megváltozott gazdasági helyzet, a spanyol arany európai útja, az osztrák áruk magyarországi terjedése, a lengyel kereskedelmi viszonyok hanyatlása a szlovenszkói városok pusztulásának jobb magyarázatát adják. Épp úgy a szlovák népet pusztító ínségekért legföljebb az egyes tájaknak abban az időben minden gazdasági érintkezést, szabad forgalmat megnehezítő, elzáró alkatát s a természeti viszonyokat lehetne felelőssé tenni. J. adatairól ezek után alig dönthető el : kapkodó és rendszertelen összeállításuknál az összeállítás politikai tendenciája a nagyobb-e? Az egész munka így alig lehet nyeresége a fejledezni kezdő szlovák történetírásnak ; sem anyagában, sem tudományos ! értékében nem jelent haladást. Mindezt jól megmagyarázza a könyv előszava is, mely dr. Anton Stefánek volt csehszlovák miniszternek, Jászi Oszkár köre hajdani tagjának tollából származik. Publicisztikai és popularizáló jellege fölment az alól, hogy tartalmánál, mely a középkor, a feudalizmus lényegéről, Ágoston és Aquinói Szent Tamás politikai és gazdasági elveiről értekezik ismert művek alapján, hosszasan időzzünk. De pár I szempontot mégis jellemzőül kiemelünk. Az előszó külön megf emlékezik a középkori parasztság helyzetéről. Szerző szerint Magyarországon volt a legrosszabb sorsuk ; a nemesség gazdasági és szociális túlsúlya megakadályozott minden polgári fejlődést s e helyzeten egyedül a falu és város különbségeit eltüntető nacionalizmus segített, mely áthidalta a nemes és nemtelen osztályok évszázados egyenlőtlenségét. A magyar történet — így vezetődik be az előszó — igen szegény nagy eseményekben és komoly kulturális tényekben; a magyarok semmivel sem járultak az emberiség értékeihez. J. könyve s a könyv előszava így igen jellemző példáit adják egy egyre közkeletűbbé váló új közszellemnek. Ez ellen küzdeni nem csupán a publicisztikának hivatása, de a történeti igazság elve és értéke alapján kötelessége a magyar történettudománynak is. A magyar történetírás sok területet elhanyagolt hajdani bőséges éveiben, aminek következményeit ma nehezen érezzük. Ilyen volt egyaránt a nemzetiségi kérdés történetének és a népiség történetének kutatása. Ma e mulasztások megbosszulják magukat; példa rá a most ismertetett mű. fgy lesz kötelességévé történetírásunknak, hogy ne csupán a tudományos igazság kedvéért, de némileg a védekezés szándékával is komolyabb gondot fordítson a nemzetiségi kérdés múltjának felkutatására s megalapítsa a maga tartós uralmát oly területeken is, hol eddig csupán a politikai publicisztika eszközei uralkodtak. Gogolák Lajos.