Századok – 1935

Történeti irodalom - Janšák; Štefan: Slovensko v dobe uhorského feudalizmu. Hospodárske pomery od R. 1514 do R. 1848. Ism.: Goglák Lajos 74

76 TÖBTÉNETI IRODALOM. 76 J. az évszázados magyar-szlovák viszonyt nem tudja másként elképzelni és megeleveníteni, mint az elnyomó s a kizsákmányolt elnyomott viszonyát. Forrásai között gyakran találkozunk Acsády Ignác nevével —- s ez így itt sokat megmagyaráz. De nem nehéz ráismerni oly popularizátorok hatására sem e ponton, kik — mint Szende Pál és Ágoston Péter — a magyar fejlődés társadalmi és gazdasági viszonylatait a történeti materializmus egyoldalú, rideg szempontjaival magyarázták ; J. legtöbbet tőlük tanult. De J. az itt nyert tanulságokat már nacionalista politikai elfogultságai szerint magyarázza : azaz teljességgel mellőzni látszik annak beismerését, hogy a történeti Magyarországon, illetőleg Szlovenszkón az elnyomó magyar nemességen és az elnyomott szlovák jobbágyokon kívül léteztek még magyar jobbágyok is. Űr és jobbágy viszonya szerzőnk előtt így lesz nemzeti elnyomatás. E helyzet 1918-ig se változott : a szlovenszkói nemesség osztályszempontoktól vezettetve elmagyarosodott, birtokai így igazságtalanul elkülönültek a szlovák nemzeti vagyonállagtól s fönnmaradásukkal csak tovább fokozták a nép nyomorát. E komor képzetek élén ott áll Werbőczy, a „magyar Macchiavelli" sötét alakja a maga jobbágytipró törvényeivel ; emelkedést és enyhülést hozón jelenik meg a gazdasági reformokat, nemesi adóztatást akaró Kollonich s a sort az angol puritán, protestáns kapitalista gazdaságfilozófia elveit szlovenszkói környezete szomorú tanulságaival vegyítő Berzeviczy Gergely humanista egyénisége zárja le. Az egész műben talán csak ez a beállítás hoz valamely különleges, bár történetírói mértékkel alig mérhető érdekességet ; a fejlődés fogalmának alkalmazása, egy genetikus gazdaságtörténeti rajz lehetősége ezzel kimerül. Az utolsó fejezetekben mégis hoz némi újat a szerző, midőn a szlovák nép gazdasági helyzetével foglalkozó régi írók — Lehoczky, Fejes, Fándly —- nézeteit ismerteti s magyarázza az őket irányító európai — fölvilágosodási -— hatásokat. J. művének egyebek közt általában nagy hibája, hogy ez az egész fölfogás képtelen megérteni a magyar társadalmi fejlődés sajátos, autochton, nyugattól irányított, tőle mégis eltérő alkatát. így marasztalja eî a „magyar feudalizmust" azért, mert Szlovenszkó nem léphetett egy polgári fejlődés útjaira. „Feudalizmus" szerinte minden olyan rendszer, melynek a földön nyugszanak anyagi és szellemi alapjai, s mely extenzív naturálgazdálkodást űz. így tesz továbbá azért szemrehányásokat e magyar rendiségnek, mert „osztályharcai" s az uralkodóház népjóléti törekvéseivel való szembenállása, nemadózásához való konok ragaszkodása gátolták a szlovenszkói városi és szabadabb paraszti élet kibontakoztát. Mikor azonban adatokkal kell igazolnia a „magyar feudalizmus" 1514—1848 közti szakának viszonyait, egyszerre kitűnik könyvének fölületes és elsietett volta. Mondanivalójának nagyrészét a magyar rendiség bírálata foglalja el. Midőn Szlovenszkó állandó, a magyar rendiség által okozott nyomorának igazolására kerülne sor, a sokat markoló címmel