Századok – 1935

Történeti irodalom - Janšák; Štefan: Slovensko v dobe uhorského feudalizmu. Hospodárske pomery od R. 1514 do R. 1848. Ism.: Goglák Lajos 74

77 TÖRTÉNETI IRODALOM. elvtől, mely a cseh történetírást és politikát Palacky példaadása óta áthatotta, hogy tudniillik minden nemzet és területe bizonyos fokon államilag is integrálódik. így nehezen fogták föl az államtalan szlovák népnek Magyarországon belüli, csupán regionális és kulturális, de sohsem közjogi és politikai elemektől áthatott helyzetét. Szlovenszkó mai földjének magyar, német és szlovák elemektől átszínezett külön szellemisége e fölfogás előtt természetesen idegen, hiszen ez a magyar történetből érthető meg csupán. De Szlovenszkó, mint történeti és politikai egység, csak 1918 óta létezik. J. mégis úgy fog föladatához, hogy Szlovenszkót, mint történeti egységet vizsgálja s ezzel ismét a jelen politikai fogalmait és elfogultságait érvényesíti a történeti igazság rovására. A magyar történet felé már eleve ily elfogultan közeledik. Három évszázad szellemét és fejlődését, társadalmi és gazdasági viszonyait J. a XIX. századi közkeletű polgári, demokratikus és liberális ideák szerint méri s ezek útján leplezetlen lenézéssel tekint e korszak felé. Hozzájárul ehhez még az az igen nagyfokú nemzeti elfogultság is, mely egész művét átszövi : cseh és magyar művelt történetírók olvasása után hangja szokatlanul s ellenszenvesen üt meg. A magyar rendiséget nem korának tükrében, az illető századok szükségletei, szellemi és gazdasági igényei nyomán szemléli, hanem a mellett, hogy elmarasztalja az egész régi Magyarország s főleg Szlovenszkó helyzetének a nyugatihoz képest hátramaradt voltáért, egyúttal még a magyar faj Szlovenszkó földjén és népén zsarnokoskodó elnyomó eszközét is látja benne. így lesz felelős a magyar rendiség azért, mert nem sietett a XVI. századtól kezdve alkalmazni a XIX. század polgári eszméit és indusztrializmusát, polgári szellemét ! Ahogy J. fölfogja, Szlovenszkó mint táji és történeti egység védte meg a magyarokat a török ellen. E földet sújtották a legjobban a magyar rendiség gazdasági, katonai, adóztatási módszerei. E mellett a magyar nemesség különböző, az uralkodóház ellen vívott „osztályharcai" —• Bocskay, Bethlen és Rákóczi küzdelmei — mind jelentősen közrehatottak, hogy e föld és népe annyit szenvedett e feudális, kizsákmányoló uralom alatt ; a magyar-szlovák viszony, a magyar rendiség és a szlovák nép közti kapcsolatok mélyebb és szellemibb magyarázatával ezekután szerzőnk adós maradt. De főleg adós maradt azzal, amire pedig legjobban törekedett : a szlovák népiség történetével. Erre valóban igen nagy szükség lenne határainkon innen és túl egyaránt; igen sok tanulság lenne meríthető belőle, ha tárgyilagos és komoly módon készülne el. De J. politikai eredetű beállítottságától semmi sem idegenebb, mint a történeti szellem és gondolkozás. Elsősorban is a szlovák népiséget mai fogalmaiban, mai terjedelmében, mai politikai öntudatának formáival fogja föl. Statikus, ahistorikus, de nem organikus és genetikus képet ad, melyen a múltra rá sem ismerünk, csak a szerző nagy buzgalommal fölvonultatott aktuális politikai állásfoglalásának bő dokumentációját nyerjük.