Századok – 1935

Pótfüzet - EMBER GYŐZŐ: Magyarország és az államtanács első tagjai 554

560 EMBER GYŐZŐ. [44] Directoriumból került új helyére, egyiket sem tekinthetjük Kaunitz feltétlen hívének. Egyedül Boriét ismerhette a herceg alaposabban, minthogy feltétlenül ragaszkodott hozzá, hogy a birodalmi kancellária további szolgálatáról — kitűnő munkaerő volt — lemondjon.1 Ezek voltak azok az emberek, akiket Mária Terézia a monarchia egységes vezetésére társakul választott maga mellé, akiktől az egész birodalom szervezetének átalakítását, hatalmának és jólétének biztosítását remélte. Az államtanács hivatal lett, de nem hatóság. Csak véleményt adott, a rendelkezés az uralkodó joga maradt, aki erre a célra továbbra is régi — bár Kaunitz elgondolása alapján újjászervezett — hatóságait használta fel. A hatóságok hatásköre továbbra is területek és ügykörök szerint oszlott meg, az államtanács minden terület minden ügyével foglalkozott.2 Magyarország sem volt kivétel. adat található a Mária Terézia korával foglalkozó irodalomban, ezek összeállítását nem találtuk szükségesnek, Magyarországgal szemben szerepük jelentéktelen volt. Hg. Kaunitz Vencel pályája a legismeretesebb, azzal nem is foglalkozunk e helyen, csak utalunk legjobb életrajzára. (Küntzel, G.: Fürst Kaunitz Rittberg als Staatsmann. Frankfurt a. M. 1923.) 1 Borié a fiatal Józsefnek bizalmi embere volt. Gross, L. : Ю. Gesch. d. deutschen Reichshofkanzlei v. 1559 b. 1806. Wien 1933. 399—400. 1. 2 Az államtanács működésének alapja az uralkodói hatalom volt, hatása az életnek azon köreire terjedt ki, amelyeknek középpontjában az uralkodó személye állott. Az uralkodói feladatok a XVIII. században nagymértékben megszaporodtak. Ennek egyik oka az volt, hogy a rendiség hatalmát az uralkodói hatalom lassan háttérbe szorította, a rendek korábbi teendői közül egyiket a másik után vette át. A máíik utat, amelyen feladatai gyarapodtak, az általános fejlődés, az élet nyitotta meg, ezek vállalására a hanyatló rendiség még csak kísérletet sem tett. Az életnek úgyszólván valamennyi szála az uralkodó kezében futott össze, aki „abszolút" hatalma gyarapodását különböző elméletekkel támasztotta alá. Hatalma gyakorlásában nem elégedhetett meg többé a központi hatóságok olykor nem is megbízható segítségével, a korábbi ad hoc összetételű, szintén különböző érdekek hálózatába bonyolódott titkos tanácsok és konferenciák ugyancsak nem feleltek meg annak a követelménynek, amit a területileg és hatáskörileg óriásira növekedett uralkodói hatalom támasztott velük szemben. Az államtanács, legalább is elméletben, minden részérdektől ment, állandó jellegű tanácsadó-szervet állított az abszolút uralkodó rendelkezésére. Minden királyi döntés alá kerülő ügy először az ő kezén ment keresztül, javaslatot tett a döntésre, amit az uralkodó vagy elfogadott, vagy pedig saját belátása szerint másképen határozott. Ennek a tisztán tanácsadó jellegnek megfelelően alakult szervezete és működése is. Szervezete elütött a korabeli hivatalok kollégiális szervezetétől, amelyek az elnök vezetése alatt az eléjük kerülő ügyeket először