Századok – 1935

Pótfüzet - EMBER GYŐZŐ: Magyarország és az államtanács első tagjai 554

[43] MAGYARORSZÁG ÉS AZ ÁLLAMTANÁCS ELSŐ TAGJAI. 555 hívta össze gyűlésüket. A rendi szerveket a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban a központi hatalom szerveivel cserélte ki. A nagy átalakítást gr. Haugwitz Frigyes irányította, aki porosz mintára kidolgozott rendszerét először Osztrák-Sziléziában próbálta ki, majd amikor ott bevált, az egész birodalomban alkalmazta. Kivétel csak Magyarország maradt. Az ellentét közte és az örökös tartományok között így még szembeszökőbbé vált, de megszüntetésére a királynő egyelőre nem gondolt. Figyelmét elsősorban a külpolitika kötötte le, az örökösödési háborúban elvesztett Sziléziát akarta mindenáron visszaszerezni. Az örökös tartományok átszervezése után bízott a birodalom belső erejében. A külpolitika szálait pedig hg. Kaunitz Vencel olyan ügyesen bonyolította, hogy sikerült Oroszország mellett a régi ellenséget, Franciaországot is megnyernie Nagy Frigyes ellen. A siker mégis elmaradt. A francia és orosz szövetség csalódást hozott, de a hosszú hadviselés a monarchia erejét is meghaladta. A háború sorsa már 1760-ban eldőlt, bár a békét csak három évvel később kötötték meg. Az eredménytelenség okát pedig még korábban kezdték kutatni. A nagy fáradsággal összehozott szövetség kudarca leginkább Kaunitzot bántotta. Az igazi okot nem a szövetségesekben látta, hiszen akkor saját maga fölött tört volna pálcát, hanem a monarchia szervi hibáiban állapította meg. A felelősséget így magáról elhárította és Haugwitz nyakába varrta, hiszen a belső szervező Haugwitz volt. Haugwitz mindvégig kitartott rendszere mellett, de Mária Terézia, bár Haugwitzot nagyra értékelte, Kaunitz hatása alatt a monarchia átszervezését határozta el.1 Az átalakítást Kaunitz 1 A hétéves háború sikertelenségének magyarázata nem lehet feladatunk. A Mária Terézia korával foglalkozó irodalom elsősorban Nagy Frigyes egyéni kiválóságában, Poroszország hadi és gazdasági erejében, a szövetségesek erólytelenségében látja az okot. A monarchia szervezeti hibáit szintén hangoztatja, ennek a kérdésnek alapos megvizsgálásával azonban még adós. Legújabban Fr. Walter védelmébe vette Haugwitz rendszerét, az 1748-as reformot, bizonyítva, hogy ez a kimondottan békerendszer a hosszú háború követelményének természetszerűleg nem tudott megfelelni, ami azonban nem jelenti azt, hogy béke idején is rossz volt. Szerinte Kaunitz nem számolt a monarchia tényleges erejével s amikor a kudarc már elkerülhetetlen volt, Haugwitzot állította bűnbaknak. Az uralkodót külpolitikai sikereivel és egyénisége varázsával teljesen hatalmába kerítette, aki Haugwitzot meggyőződése ellenére tisztán Kaunitz kívánságára ejtette el. A kérdést szerintünk csak a Haugwitz-rendszer részletes megvizsgálásával lehetne eldönteni, amit Walter elmulasztott. Mária Terézia Haugwitzot nagyra tartotta, s méltán,