Századok – 1935

Tárca - Lukinich Imre: Jelentés a Magyar Történelmi Társulat 1934. évi működéséről 505

TÁRCA. 505 történeti tanulmányával (A magyar várostörténet első fejezete, 1934) is ide tért vissza. Ez a tanulmány, mely ismét tudományos kitüntetést, ezúttal a Klebelsberg emlékére létesített alapítvány első ízben kiosztásra kerülő jutalmát juttatta neki, íróját a történeti módszer teljes fegyverzetében állítja elénk, mikor kimutatja a magyarországi városok eredetéről eddig konstruált elméletek tévedéseit és bebizonyítja városainknak a népvándorlás korán keresztül a római korba nyúló kontinuitását. Munkája a magyar várostörténetkutatásnak új utat nyitott, neki pedig arra is alkalmat adott, bogy a korszak egy másik jelenségére, az immunitásra (Egyházi és világi immunitás, Bécsi M. Tört. Intézet Évkönyve, 1934) is világot derítsen. Történetírói tanulmányait a széles horizont, a módszeres munka és a formaszépség egysége jellemzi s ezek jegyeit viselik magukon nagyszámú könyvbírálatai is, melyek egyik-másika maga is önálló tanulmányszámba mehet. Társulatunk igazgatóválasztmányának tagja volt s tollával és munkájával eredményesen szolgálta a magyar levéltárügyet is, melynek előmozdításán — mint az Országos Levéltár kiváló tisztviselője és a Levéltári Közlemények szerkesztője — elhivatással dolgozott. A fiatal tudósra még nagy feladatok és szép sikerek vártak, elvesztését méltán gyászolja a magyar levéltárügy és történettudomány. Szabó István. Jelentés a Magyar Történelmi Társulat 1934. évi működéséről. Tisztelt Közgyűlés ! Rövid főtitkári jelentésemnek lényege abban foglalható össze, hogy az a részvétlenség, amely a magyar társadalom részéről Társulatunk iránt megnyilvánulni látszik és amelyről az utóbbi évek főtitkári jelentéseiben mindenkor mély aggodalommal számot adtam, a mult év folyamán is változatlanul fennállott. A Társulat vezetőségének minden évben egyre fokozódó nehézségeket okoz a költségvetési tervezetnek összeállítása, a költségvetés hiányainak legalább formai csökkentése és az a törekvés, hogy a Társulat bevételei és kiadásai között megteremtse a szükséges összhangot. Kétségtelen, hogy a Magyar Történelmi Társulat élete azóta, hogy elvesztette törzsvagyonát és alapítványait, melyek összege 1918 december 31-én az akkor feltüntetett állapot szerint 287.808-44 korona volt, egészen bizonytalanná lett s különféle, gyakran előre nem látott eshetőségektől vált függővé. Igaz ugyan, hogy a Magyar Történelmi Társulat raktáraiban nagy értéket képviselő könyvanyag van felhalmozva, ami ez idő szerint nem egyéb, mint holt tőke, minden kamatjövedelem nélkül, sőt sokszor inkább csak teher, mert hiszen alig lehet hasznosítani. Mit ér ugyanis a könyv, ha csak raktártöltelékül szolgál, anélkül, hogy közkézen forogna? Pedig ma az a helyzet, hogy a Magyar Történelmi Társulat kiadványainak imponáló tömege a valóságban nem kamatozó tőkét kép-