Századok – 1935

Tárca - Szabó István: Pleidell Ambrus † 504

504 ТАЛСА. пек. Hisszük, hogy társulatunk módját fogja ejteni annak, hogy ez a gyűjteményes vállalkozás méltó befejezést nyerjen. Ezzel szolgáljuk a legigazabban Gergely Sámuel emlékét, de ezzel egyúttal nagy szolgálatot teszünk a magyar történetírás ügyének is. Lukinich Imre. Pleideli Ambrus f 1900—1935. A gróf Klebelsberg Kuno nevéhez fűződő új magyar tudománypolitikának, a nagy nemzeti katasztrófát követő korszak e szép lendületének helyesen felismert kiindulópontja a tudományos nevelés új alapokra fektetése, mondhatni, első intézményes megszervezése volt. Az elgondolásoknak megfelelően és a miniszternek szinte személyes irányítása mellett új tudós nemzedék nevelkedett fel, mely a külföldi kollégiumokban eltöltött évek révén közvetlen kapcsolatba lépett a nyugati nagy népek kultúrájával s eljutott a tudományos egyéniség megszerzésének és speciális kiművelésének bő forrásaihoz. A Klebelsbergnemzedék történetírói gárdájának egyik legtehetségesebb tagja volt Pleideli Ambrus, fájdalmasan korán elhunyt történetírónk, akinek jóformán csak arra tellett fiatal életéből, hogy igazolja az indulása által felkeltett várakozásokat. Az Érsekújvárról származó és a csehek börtönét magyarságáért már diákkorában elszenvedő ifjú szerény anyagi lehetőségek mellett gazdag kultúráltságot és nagy történeti tudást szerzett. A tudományos körök figyelmét már első munkájával, a nyugatra irányuló magyar középkori külkereskedelemről szóló doktori értekezésével (kiadta a Budavári Tudományos Társaság, 1925) magára vonta. Értekezését, mint az 1923—1928. évkörben megjelent legjobb gazdaságtörténeti munkát, a Magyar Tudományos Akadémia a Darányi Ignác-jutalomdíjjal tüntette ki. Történetírói érdeklődése továbbra is elsősorban a gazdaságtörténelem területén maradt s különös előszeretettel kereste a merkantilizmus magyar kapcsolatait. A magyar kincstár apatini telepeiről szóló tanulmányában (Századok, 1929—1930.) szinte mintaképét alkotta meg a modern gazdaságtörténelmi monográfiának, mely elvezet a gazdasági élet jelenségeinek gyökereiig s föltárja az egyes jelenségeknek a nagy történelmi áramlatokkal való összefüggéseit. Hasonlóképen a magyar merkantilizmus történetére vonatkozik a Károlyi-emlékkönyvben (1933) közzétett kitűnő tanulmánya, ,,A fundus publicus", valamint a Közgazdasági Szemlében „A merkantilizmus történetéhez Magyarországon" címen megjelent (1934), e tárgykörben tehát harmadik tanulmánya is. A merkantilizmus nem szakította el véglegesen doktori értekezése korától, a magyar középkortól, sőt legkiforrottabb és eredményei szempontjából legfigyelemreméltóbb munkájával, a Századokban három folytatásban napvilágra bocsátott város-