Századok – 1935

Szemle - Soós Béla: Zwingli Ulrik küzdelme a római katolikus egyház ellen 1519–1524. Ism.: Révész Imre 501

SZEMLE. 501 még a honfoglalás idején is mint föld felett kilátszó romok állottak, de lakatlanok voltak, K. itt is elmondja, de a kérdést részletesen nem fejtegeti. Hálára kötelezné azonban az érdeklődőket, a történészeket talán még inkább, mint a régészeket, ha a 26. 1-on írt pár sor kiegészítéséül elmondaná nézetét a pusztulás és az új — magyar — település idejéről. Vájjon a leletek idő-adatai megerősítik-e azt, hogy a honfoglaló magyarok itt lakatlan, tehát névtelen romokat találtak s azért adtak városuknak új nevet, mint akár Solva—Esztergom, Scarbantia—Sopron, Savaria—Szombathely stb. esetében, ahol a folytonos lakottság ellen szól az új elnevezés. Ahol a római lakosság túlélte a népvándorlás zivatarait s otthonát akarvanemakarva megosztotta a betelepedő jövevényekkel, ott a római név az asszimiláló nép nyelvében megmaradt, mint nálunk a Szerémség és Sziszek város nevében, nyugatabbra, az itáliai városneveket mellőzve, pl. Köln, Lyon, Lincoln, Saragossa és számtalan más városnévben. A fejezet végén K. rövid áttekintést ad Aquincum felfedezésének és kutatásának történetéről és Contraaquincum kérdéséről is, egy rövidke mellékmondatba szorítván bele azt a fontos és jelentékeny szerepet, amely az ő személyének jutott ós majdnem 50 év leforgása után ma is őt teszi Aquincum legelső és legjobb ismerőjévé. Az ásatások helyrajzi ismertetése (30—60. 1.) után a múzeum gazdag anyagának ismertetése következik (61—220 1.) olyan módon feldolgozva, hogy nem csak magyaráz, hanem a már publikált feliratok vagy tárgyak mellett az irodalmi adatokat is megadja, viszont előre figyelmeztet (61. 1.) arra, hogy ahol ily irodalmi adatok nincsenek, ott az illető tárgy most kerül először ismertetésre. Amennyire örvendetes, hogy emlékek kiadása legalább ily formában megindult, annyira kívánatosnak tűnik fel, hogy a külföldi hasonló kutatásokat ismertető szakmunkák mellé odaállíthassuk Aquincumnak teljes, tudományos magyar leírását is, még ha az a kívánatos veszedelem fenyeget is, hogy a folyamatban levő és ezután remélhetőleg még nagyobb erővel meginduló újabb kutatások, újabb kiadványok megjelenését teszik szükségessé. Most K. személyében megvan az első ilyen kiadvány teljességének és tudományos színvonalának biztosítéka. Finály Gábor. Soós Béla: Ztvingli Tlrik küzdelme a római katolikus egyház ellen 1519—1524. Debrecen, 1935. 8°. 80 1. A szerző, Zwrngl műveinek és kiadott levelezésének, valamint a vonatkozó régibb és újabb forráskiadványoknak ós egyéb szakirodalomnak csaknem hiánytalan ismerete alapján a magyar irodalomban legelőször ad egészen részletes képet a zürichi reformáció lassú kibontakozásáról, vezérének személyes lelki vívódásain és érlelődésén keresztül. E kép nemcsak a róm. kat., de a protestáns történeti tudat számára is nagyfokú módosulását jelenti eddigi Zwingli-képeiknek : emberibbé és drámaibbá válását. Minthogy a magyarországi reformáció jóformán a kezdetek kezdetétől fogva nemcsak lutheri, hanem Zwingliféle forrásokból is táplálkozik (svájci kapcsolatai már Honterusnak vannak !), éppen a magyar történettudomány szempontjából sem közömbös a Zwingli-kutatásnak az az örvendetes új lendülete, amelynek egyik gyümölcse ez a dolgozat, szerzőjének a Zwingli-irodalomban már a második derék műve (v. ö. Századok 1933. 230. 1.). A mű előadása finoman árnyaló és részletező, élettel teljes ; kis helyre összetömörített szokatlanul gazdag anyagának logikai elrendezése azonban sok kívánni valót hagy fenn. Kivész Imre (Debrecen).