Századok – 1935

Szemle - Kuzsinszky; Valentin: Aquincum. Ausgrabungen und Funde. Ism.: Finály Gábor 500

500 SZEMLE. ábrázolja a mai szellemtörténész Sturm und Drang-jellegű vívódásait a tárgy, a történet újszerű megragadásáért — széleskörű az olvasottsága — a maga szűk, szerinte egyedül érvényes körében. Egy szellemtörténeti újromantika van itt is előttünk, mely sok ponton igen termékeny és tág perspektívákat tár elénk : ez utóbbi nemcsak az analízis finomságára vezet, hanem széles szintézisre is. (Ilyet például az életstílus fogalma már magával hoz, avagy a „helyzet" fogalma.) Ha sajnáljuk is, hogy R. nem ad elénk történetfilozófiát, viszont örülünk, hogy egy essay-gyűjteménynél valamivel több van előttünk, ahol hivatott ember tolmácsolja a szellemtörténeti attitűdöt : nézni az embert, alkotó szellemét történeti környezetében ; nézni mindenekfölött a szellemi formát, a felfogást. Itt kétségtelen, sok a reminiszcencia Goethere és feltűnően sok Spenglerre. Új szókészlet nem volna elég, ha ezek nem volnának szintetikus nagy-elmék. így R. nem végzett fölösleges munkát, sőt igen értékeset. Mert ilyen, önmagát tisztázó munkák emelik ki majdan a szellemtörténetet, a pozitivista meddő adathalmozás reakciójaként is jelentős irányzatnak, ma még fennálló romantikus ködéből. Ki fog így derülni, hogy a szellemtörténet éppen nem minden, de a maga területén igen nyomós mondani valói vannak, amelyekhez szilárd módszertani felkészülés szükséges s nem elég egy kötetlen essay hangulat tudósapparátussal való álarcozása. Még egyet sajnálunk, azt, hogy R. inkább filológus és kritikus, mint vérbeli, szinte ösztönös egyéniségéből kifolyólag író filozófus. Filozófiai kultúráját sem sokat mélyíti el, aki őt olvassa. In ultima analysi azonban mindenkép jelentős a mű, ha a tartalom nem is felel meg a címnek. Dékőny István. Kuzsinszky, Valentin: Aquincum. Ausgrabungen und Funde. Führer mit einer topographischen und geschichtlichen Einleitung. Mit 2 Lageplänen und 150 Abbildungen. Herausgegeben von der Hauptstadt Budapest, 1934. 8°, 234 1. A székesfőváros bőkezűségéből az aquincumi romokat és múzeumot látogató idegenek számára készült ez a könyv, német nyelven azért, mert az a közhit, hogy a hozzánk látogató idegenek közül a legtöbb tud németül. A „Zur Topographie und Geschichte Aquincums" с. kezdő fejezet (3—29. lap) e szerénykedő cím alatt szakembert is kielégítő tájékoztatást nyújt, különös érdeméül kiemelve a mellékletül adott térképet (Óbuda a belső — most kiásás alatt levő — amphitheatrumtól a mai Római fürdőig s a Dunától az óbudai temetőig), mint első világos tájékoztatást a római város északi részének kiterjedéséről. Figyelmes olvasás közben mindinkább észrevesszük, hogy az a sok és pontos ismeret, amit eddig Aquincumra vonatkozólag magunkba szedhettünk, e könyv megjelenése óta se nem sok, se nem pontos ; tervszerű ásatások, a városban folyó földmunkáknál felszínre jutó maradványok állandó megfigyelése, az aquincumi múzeum folytonos gyarapodása, a kőfeliratok szövegei ezernyi új vonással és színnel tökéletesítik a képet, s mindinkább világossá teszik, hogy itt, a barbaricum határán civilizált városi élet volt, mint ahogy Vergilius Tityrusa a vidéki várost elképzelte, a Róma urbs városi kényelmét utánzó berendezéseivel, ahogy ma is a vidéki város a „fővárosi színvonal" felé törekszik. A történeti áttekintésben a legrégibb adat a Ti. Claudius lovaskatona síremléke Claudius császár idejéből (Kr. u. 41—-54.), a legrégibb császárfel iraton Domitianus neve maradt meg. Aquincum pusztulásának idejét ma is Sidonius Apollinaris sokszor idézett verssora keltének évszámával, mint terminus p st quem-mel (Kr. u. 458.) tudja K. is meghatározni. Hogy a város épületeinek falai