Századok – 1935

Történeti irodalom - Refik; Ahmed: Hidžri onbirindži asirda Istanbul hajati 1000–1100. Ism.: Fekete Lajos 478

480 TÖRTÉNETI IRODALOM. Minthogy a nem-mohamedánok, nevezetben a keresztények és zsidók vallásgyakorlatára és életkörülményeire vonatkozó török intézkedések egykorú elbeszélő forrásokból, török földön tartózkodó nyugatiak híradásaiból eléggé ismeretesek, ismétlem, nem ezek az adatok jelentik e könyv legeredetibb fejezetét. Sőt éppen az egyéb tárgyú iratok az érdekesebbek és újszerűbbek, azok t. i., melyek a nyugatiak érdeklődését meghaladták, például a mecsetek, a mohamedán -papképzés, az erkölcsrendészet, a város élelmezése, ipara és kereskedelme terén foganatosított intézkedések, melyek közül az utóbbi csoportból, hogy gazdagságát szemléltessem, legalább futólag megjelölöm néhány irat tárgyát : Eltiltják a fővárosból a bőr, a viasz kivitelét, az országból Perzsia felé a réz kiszállítását ; megállapítják az isztambuli gyékény, a tetőcserép méreteit, a bőr, csizmapatkó, tűzifa, szövetfajok maximális árát ; a gyertyaöntőknek fagygyút juttatnak, a tímároknak gubacsot ; emezek közt felosztják a rekvirált bőrt, a szabók között az Európából érkezett szövetet ; megállapítják a csizmakészítés módját ; a papucskészítők piacát különválasztják a csizmadiákétól, az iparűző janicsárokat az illető iparos céh szabályai alá rendelik ; eltiltják az árverési hiénák csalásait, a vámosok, akik közt sok volt zsidó, visszaéléseit ; új árucsarnokot nyitnak, a szultán anyja Uszküdarban bőrgyárat és gyertyaöntőt alapít, viszont új mész-üzletek nyitását eltiltják s a százonfelüli szövőműhelyeket mint károsan feleslegeseket bezárják;! az ezüstrníveseket az ezüst takarékos felhasználására intik, az ezüstáru számára próbát írnak elő, stb. Minthogy török levéltárakból ilyen gazdag, változatos anyagot eddig nem ismertünk, nem csoda, hogy a kiadvány főleg a német szakirodalomban szinte feltűnő sikert aratott : Jacob iskolája a kiéli szemináriumban német fordításokat készített és közölt belőle, témaköreit feldolgozás tárgyává tette s maga Jacob az okmánytár alapján Konstantinápoly XVI. századbeli életéről tanulmányt írt (Türkische Sittenpolizei im IG. Jahrhundert, Dar Islam XI. kötet). Nyilván ez a kedvező fogadtatás késztette A. R.-t arra, hogy mintegy folytatásul összegyűjtse és kiadja a Konstantinápoly későbbi századaira vonatkozó levéltári adatokat. A sorrendben következő s ezen ismertetés címében megnevezett legközelebbi füzet, mely nagyjában XVII. századbeli anyagot ád, a török írásban végrehajtott reform után, már új írásformában, latin betűkkel jelent meg, s mint egyik első kísérlet, mely a történettudományi kiadványokban az új török ábécé alkalmazhatóságát próbálgatja, arra is alkalmat szolgáltat, hogy az „új írás"nak a török történetkutatáshoz, illetőleg forráskiadáshoz való viszonyát vizsgáljuk. Kétségtelen, bogy a latin betűs új török írás magát a török nyelvet közelebb hozta, hozzáférhetőbbé tette az idegenek számára, sőt egyelőre inkább ezeknek, mint a törököknek használt, hisz az írni-olvasni tudó törököket egyetlen rendelettel szinte analfabétákká tette. A jövő fogja eldönteni, vájjon a török tudomány haladásához fűzött reményeket az új írás megvalósítja-e, de előre is bizonyosnak látszik, hogy a fejlődés magában az egyes tudományszakok művelésében aszerint, hogy azok milyen mérték-