Századok – 1935

Történeti irodalom - Refik; Ahmed: Hidžri onbirindži asirda Istanbul hajati 1000–1100. Ism.: Fekete Lajos 478

TÖRTÉNETI IRODALOM. 471) A másik kiadvány (Onundzu 'asr-i hidzride Istanbul hajätl, 961—1000 [Isztanbul élete a hidzret tizedik századában Í553—1592], Isztanbul 1333 [1914/15]) rövidesen követte az előbbit s tartalmával : Isztanbul életének szabályozására kiadott rendeletekkel megvilágította a város múltjának négy évtizedét olyan korban, mikor Isztanbul egy hatalma csúcspontján álló birodalomnak, egyben a magyar föld egy részének is fővárosa volt. A kiadványhoz forrásul a szultáni tanács (díván) rendeletdefterei szolgáltak, melyek a jelzett négy évtizedből hat esztendő anyagának kivételével megmaradtak s a sztambuli levéltárban A. R.-nek rendelkezésére állottak. Ezekből másolt és adott ki 257 darab rendkívül változatos és gazdag tartalmú iratot, melyek tíz kérdés körül csoportosítva (a szultáni paloták : 32 irat, a kegyes célú alapítványok, dzsámik, csurgókutak : 33, szellemi élet, iskolák, könyvtárak : 8, asszonyokkal kapcsolatos ügyek : 8 irat főleg rendészeti ügyekben, nem mohamedánok ügyei, templomok : 21, városi közigazgatás, egészségügy : 16, pénzverési ügyek : 14, közélelmezés : 46, kereskedelmi, ipari és vámügyek : 90, rendészeti ügyek : 20 darab irat) a kérdések egyik-másikát valóban közvetlen megvilágításba helyezik s főleg a művelődéstörténet számára nagy tömeg ismeretlen adatot tárnak fel. Hogy e munkáról közvetlenebb képet kaphassunk, az alábbiakban e csoportok közül vázlatosan bemutatom a város nem-mohamedán lakosaira vonatkozó iratokat, melyek ugyan nem a legszínesebb részei a könyvnek, de legközelebb állnak érdeklődésünkhöz. Rendelet megy ki azzal a tartalommal, hogy a keresztények birtokában lévő rabszolgák összeírassanak. Miután keresztényeknél és zsidóknál 32 rabszolgát és 52 öregasszonyt találnak, ezeket el kell adni mohamedánoknak s a máshitűeket gályarabság terhe alatt el kell tiltani attól, hogy rabszolgát tartsanak. Engedély nélkül épített templomot le kell rombolni ; csak „régi" templomnak szabad fennállnia, olyannak t. i., mely a város elfoglalása előtt állt s ma is áll ; Szelim és Szulejmán szultánok rendeletei megállapították, hogy melyek a „régi" templomok ; vitás esetek eldöntéséhez négy öreg mohamedán személy vallomása szükséges. Keresztény kolostort, ha zavarja a közeli mecset csendjét, a mohamedánok panaszára le kell rombolni. Keresztény templomban tilos a hangos ének. Máshitűek bizonyos szövetanyagokat és mintákat nem vásárolhatnak, mert vásárlásaik következtében drágulás állna be olyan szövetekben, melyeket mohamedánok viselnek. Keresztényeknek kész ruhát nem szabad vásárolniok ; viseljenek fekete sapkát, a zsidók veres sapkát és feketenadrágot. Keresztények bort tömlőben nem szállíthatnak, mert a keskeny utcákon beszennyezik vele a mohamedánok ruháját. Sőt utóbb bort vagy pálinkát nyilvánosan egyáltalán nem hozhatnak be, mert ezzel megbotránkoztatják a mohamedánokat ; hangos lakzit szintén nem tarthatnak. Mohamedán városnegyedben korcsmát nyitniok, Ejjubban — egy szentéletű török dervis sírja helye ós török búcsújáróhely tájéka — lakniok sem szabad. Zsidó temető számára helyet jelölnek ki ; megtiltják, hogy annak csendjét mások háborgassák, sírköveit összetörjék, széthurcolják. A fővárosi zsidókat évi két jük akcse fizetése ellenében bizonyos adók fizetése alól felmentik.