Századok – 1935

Történeti irodalom - Oddi di Perugia; P. Giacomo: La Franceschina. Ism.: Banfi Florio 473

TÖRTÉNETI IRODALOM. 471) szellem illusztrálásakép mindenekelőtt a királvi dinasztiáról szól (lib. IV, § 171.) Pisai Bertalan (A. F. IV. 309.) alapján ; a fölötte érdekes, de vázlatos előadásnak végső, eddig teljesen ismeretlen forrását a firenzei Bibi. Nazionale „Palatin. 147." jegyű kódexének részletes olasznvelvű szerkesztményében sikerült megtalálnom. Szent Erzsébetről külön életrajzot ígér, de ezt nem találjuk a Franceschinában ; felkutatása még megoldandó probléma. Az Árpád-házzal kapcsolatban szól a nápolyi Anjoukról, részletes elbeszélést szentelve V. István király unokájának, Szent Lajos püspöknek. Más helyen Nagv Lajos királvról emlékezik (lib. XI. §. 48.) Pisai Bertalantól (A. F. IV. 348.) kölcsönzött elbeszélésekkel, melyek a hazai forrásokból is ismeretesek. Már kevésbbé ismeretesek szakirodalmunkban azon olasz hagyományok, melyeket a Franceschina Szent Ferenc magyarországi epigonjairól beszél el. Ezek egyike a francia királyi házból való János .atya, a magyarországi provincia második főnöke, kiről már a Speculum Vitae-ből ismertünk érdekes legendákat ; a Franceschina (1. V. §. 184.) a Chrinoca 24 Generalium (A. F. II. 529.) és Pisai Bertalan (u. ott IV. 324.) alapján elmondja róla a legendát, hogy Budán elhalálozván, teteme hajóra tétetett, mely minden emberi beavatkozás nélkül a szerémmegvei Nagyolaszi (Francavilla) községbe vitte, hol örök nyugalomra helyezték. Kétségkívül azonos vele a következő fejezetben (§. 185.) „Frate Hericho"-val (Imre?) említett János, kiknek „Caravilla"-ban levő sírjuk számos csoda színhelye ; nyilvánvaló, hogy az itt említett helynév a „Francavilla" elferdített formája. A Franceschina egyik legregényesebb alakja az 1334 április 22-én (s nem 1333-ban, mint Oddi írja) vértanú halált halt Váradi István testvér (Bibliotheca Hagiographica Latina, II. k. 1145. sz.), kinek itt közölt terjedelmes életrajza (1. VIII. §§. 134—158.) a Chronica 24 Generalium (A. F. II. 514—25.) és Pisai Bertalan (u. ott IV. 333 - 42.) előadásával párhuzamos. Az életrajzot két miniatűr (127., 128. ábrák) is díszíti, de C. nem tud arról az ábrázolásról, melyet Kaposi J. (Szent Ferenc Virágoskertje XXXIII. 1.) a Monte Verna konventjében látott. Egy másik magyar István, ki 1282-ben a kunoktól szenvedett vértanúságot, szintén illusztrált (120. ábra) életrajzzal szerepel a Franceschinában (1. VIII. §. 110.), a Chronica 24 Generalium (A. F. II. 417—19.) előadásával párhuzamosan, de részletesebben a Golubovichtól (Biblioteca della Terra Santa, I. 324.) elsorolt forrásoknál. Rövidebb elbeszélés emlékezik „Frate Gallo"-ról (1. VI. §. 108.) az előbb hivatkozott Chronica (A. F. II. 530.) és Pisai Bertalan (u. ott. IV. 325.) alapján esztergomi kultuszáról szólva, András, Miklós és László magyar testvérek vértanuságáról szóló elbeszélések (1. VIII. §. 168; 1. X. §. 159.) érdemleges adatokkal egészíti ki a Chronica 24 Generalium (A. F. II. 564.) és Pisai Bertalan (u. ott IV. 336.) előadásait, de téves az 1362-es dátum 1369 helyett; viszont C. nem tudja, hogy a miniatűr mártír-jelenetét szintén ábrázolja a Monte Verna konventjének egy másik, Kapositól említett képe.