Századok – 1935

Történeti irodalom - Oddi di Perugia; P. Giacomo: La Franceschina. Ism.: Banfi Florio 473

474 TÖRTÉNETI IRODALOM. a jelen kiadvány is ama nélkülözhetetlen segédeszközök számát növeli, melyek a hazai kutatók számára úgyszólván hozzáférhetetlenek. C. bevezetéséből megtudjuk, hogy az umbriai dialektusban írt Franceschina 13 könyve magában foglalja a középkori ferences hagyományok teljességét, s mint az obszerváns szellem jellegzetes terméke, az úgynevezett „Speculum"-féle iratok csoportjába tartozik, melynek legnépszerűbb példáit a Speculum Perfectionis és a Fioretti képviseli. Négy kódexben maradt az utókorra, melyek közül a legrégibb, a perugiai városi könyvtárban lévő, 1475 közül másoltatott ; a többiek : S. Maria degli Angeli konventjéé 1483 körül, a norciai városi könyvtárban lévő 1477 és 1484 között, s végre az úgynevezett montelucei-kódex, a perugiai S. Erminio kolostorának birtokában, 1570—71-ben. A szövegből az is kitetszik, hogy a mű 1474—75-ben fogalmaztatott, de az egyes kódexekben megnevezett skriptorok közül C. állapította meg a szerzőt, Giacomo Oddi személyében. Róla csak annyit, hogy előkelő perugiai családból származott, s Capestranói Szt. János megtérésének hatása alatt 1448-ban beöltözött Szt. Ferenc rendjébe, melynek 1488-ban bekövetkezett haláláig volt tagja, egyideig mint S. Maria degli Angeli konventjének házfőnöke. Ekkor szerkesztette nagy művét, főleg a Chronica 24 Generalium, Bartolomeo da Pisa (De conformitate vitae B. Francisci) és Angelo Clareno (Tribulationes etc.) alapján, de a Franceschina sokkal több, mint e művek fordítása, mert Oddi az átvett anyagot nemcsak átdolgozta, hanem jelentékeny többlettel ki is egészítette, úgy hogy műve az utolsó századra nézve valóban forrásértékű. S ha hozzávesszük az irodalmi becset, melyet az umbriai dialektus dallamos nyelve, a dolce stil nuovo végtelen bája, s a franciskánus szellem naiv poezise kölcsönöz neki, egy oly müvet találunk magunk előtt, mely C. szerint magasan felülemelkednék a Fioretti jelentőségén, pedig az tudvalevőleg a középkori olasz irodalom aranykönyve. A Franceschina értékét azonfelül növelik illusztrációi, mintegy 246 kompozícióval, melyek a franciskánus ikonográfiának és az umbriai miniatűr festészetnek jellegzetes alkotásai. Igen természetes tehát, hogy már a rendtagok is korán felismerték benne az obszerváns szellem igazi „tükrét", s azt a rend valóságos történelmévé igyekeztek kibővíteni, mint a montelucei-kódex is bizonyítja, mely az Oddi halála után, 1488-tól 1570-ig élt nevezetesebb rendtagok történetével bővíti a Francesch ina törzsanyagát. Mindezeket a problémákat kimerítően megvitatja C. bevezetése, melyet nyomon követ a textus S. Maria degli Angeli kódexe szerint, a másik három variánsaival, míg a montelucei-kódex többletét külön függelék hozza ; nagy apparátus magyarázza az egyes részek forrásait, különféle előfordulásait az irodalomban, nemkülönben a történelmi vonatkozásokat ; külön szójegyzék demonstrálja nyelvtörténeti értékét, viszont műtörténeti becsét az alapszövegül használt kódex 152 miniatűrjének reprodukciója szemlélteti. Miként a korábbi speculumok, a Franceschina is a híresebb rendtagok életrajza, legendái kapcsán igyekszik elbeszélni a franciskánus epopeát, a magyarországi provincia néhány heroikus alakjának számbavételével, főleg a Chronica 24 Generalium (kiadva : Analecta Franciscana II. k.) és Pisai Bertalan hivatkozott műve (u. ott III—IV. к.) alapján. A magyar franciskánus