Századok – 1935

Történeti irodalom - Nadler; Josef: Das stammhafte Gefüge des deutschen Volkes. Ism.: Pukánszky Béla 466

TÖRTÉNETI I ROD ALOM. 467 turgeschichte der deutschen Stämme und Landschaften. 4 kötet, 3. kiadás. Regensburg, 1929—32.), legújabb munkájában pedig azt vizsgálja, hogy mit jelent a törzsi egységek történelmi sorsa és teljesítménye az egész németség szempontjából, milyen része és szerepe van a törzseknek az egész német néptest kialakulásában és életműködésében. A hatalmas anyag, melyet a könyv felölel, még N. csodálatos szintétikus tehetségét is erős próbára teszi : intuíciója legtöbbször biztosan rátalál ugyan a tények és adatok sokrétű tömegéből adódó fejlődési vonalra, de természetes, hogy a részletekkel ismerős kritikus olvasó nem mindig követi fenntartás nélkül összefogó és általánosító képzeletének lendületét. Fokozza az olvasó kételyeit az a körülmény, hogy N. a könyv végén rövid jegyzetben sommásan nagy irodalomtörténetének bizonyító anyagára hivatkozik, a szövegben azonban — noha következtetései legalább olyan mértékben épülnek a település-, gazdaság-, társadalom- és helytörténet anyagára, mint az irodalomtörténetére — egyetlen egyszer sem utal forrásaira. A könyvben felvetett kérdés önmagában is kissé időszerűtlen ma, amikor szinte az összes német szellemtudományok egyértelműen a népi egység gondolatának történelmi folytonosságát igyekeznek kimutatni. A törzsek külön hagyományainak, sajátos belső életének kidomborítása — bármennyire az egész néptest alkotórészeiként szerepeljenek is — kétségkívül szembehelyezkedést jelent a napjainkban uralkodó tudományos áramlattal. N. érzi, hogy szemlélete ebből a szempontból is igazolásra szorul. Ezért könyvének bevezetésében és összefoglaló fejezetében színpompás stílusának minden meggyőző erejét kifejti, hogy a törzsek életműködését, mint egyúttal a népegység kialakulásának erőforrásait, mint a hatalmas néptest középponti szerveit állítsa olvasói elé. A nép történelme folyamán — úgymond N. — sohasem egész testével lép cselekvésbe, hanem tájhozkötött s a környezet által edzett tagjainak célszerű sokaságával. A német egység nem más, mint az egyes törzsek életfolyamatának szükségszerinti, észszerű egybekapcsolódása, együttes akarat a közösség alapvető kérdéseivel szemben, nem pedig a hatalmas szervezet tagjainak szürke egyformasága. A törzsek egysége N. szerint egyenlő lelki készségben nyilvánul az eszményi német birodalom megvalósítására ; ennek annál teljesebben kell szellemi és lelki jelenséggé válnia, mennél elérhetetlenebb álomkép marad állampolitikai téren. S amint egyedül a törzsekből, a német népiség sejtjeiből kiinduló szemlélet értteti meg igazán a német történelem sajátos feszültségeit, végletes erőbeli eltolódásait, akként egyedül ez a szemlélet mutatja a németségnek szinte példátlanul álló, minden más népénél hatalmasabb erőtartalékait : míg a legtöbb európai nép idegen vérre szorul, hogy megtartsa fiatalos lendületét és akcióképességét a számtalan összeütközésben s a nagy versenyfutásban, amely az együttélésből adódik, addig a német nép saját belső erejéből újhodik meg s a törzsek önálló életműködésének jóvoltából folyton pihent 31*