Századok – 1935

Történeti irodalom - Nadler; Josef: Das stammhafte Gefüge des deutschen Volkes. Ism.: Pukánszky Béla 466

468 TÖRTÉNETI IRODALOM. energiákkal indulhat a küzdelembe céljai megvalósításáért. A német történelem folyamán az egyes törzsek, mint a néptestnek kimerült vagy pihent szervei szüntelenül felváltják egymást. Végül pedig a törzsekből kiinduló szemlélet szinte végtelen látókört tár a kutató elé : a Duna-medence, a Keleti-tenger partvidéke, sőt Ázsia, Afrika és Amerika egyes tájai a törzsek és törzsek töredékeinek „honfoglaló" kísérletei révén — N. szerint — éppen úgy szemléleti anyaga a német történelemnek, mint a mai német államhatárok által körülzárt terület. Bármennyire csodálattal adózik az olvasó a szerző szuggesztív stílusművészetének, mellyel szemléletét indokolja, a legfontosabb kérdésre hasztalanul keresünk választ : mi határozza meg tehát a „törzs" fogalmát, mely N. gondolatmenetének középpontjában áll? A könyv felosztásából (Hochdeutsches Muttervolk — Niederdeutsches Muttervolk -— Der deutsche Herzraum — Neustämme und Siedelgemeinden) némi fény vetődik a problémára : megtudjuk, hogy az „ősi", „eredeti" törzsek mellett az újabban kialakult „másodlagos" törzsek rétege áll, melynek — ha nem is a politikai élet, de a szellemi élet terén — az elsőkkel egyenlő mértékben volt része az egész németség sorsának irányításában. De már itt, a könyv anyagának felosztásában — s még inkább gondolatmenetének részleteiben —, hol a származás, vérség, közös település, hol pedig a táj, a földrajzi elhelyezkedés sajátos jellege szerepel a törzs lényeges jegyeként. Hol azt olvassuk, hogy például a frankok, alemannok és bajorok a bennük rejlő ősi hajlamoktól indíttatva helyezkedtek el lakóhelyükön és munkájukkal maguk szabták meg jórészt a táj jellegét, hol pedig azt, hogy a táj teremtett települési lehetőségeket, a táj alakította ki a letelepedett németség „törzsi" sajátosságait és egységét. Még kirívóbb a „törzs" fogalmának ez a kétféle meghatározása, ha azt vizsgáljuk, miként alkalmazza azt N. a kisebb és újabb eredetű német nyelvszigetekre (Siedelgemeinden). Az úgynevezett „dunai svábság" (Donauschwabentum) jellemzésénél például maga is kénytelen elismerni, hogy származás és település szempontjából szinte minden község külön egységet képvisel, a „táj" pedig — melybe itt a Bakony vidéke éppen úgy beletartozik, mint a bánáti és bácskai síkság — szintén nem formálhatott a sokfelől bevándorolt németségből egységet. Igaz, hogy N. az úgynevezett „dunai svábságot" nem teljes értékű, hanem csupán „kialakulóban lévő" törzsnek tekinti, de nem az egységes származás vagy táj hiánya miatt, hanem azért, mert ez a néptöredék eddig nem ébredt igazán „törzsi" és „népi" összetartozásának tudatára. íme, itt tehát új törzsmeghatározó tényező lép fel a származás, vérség és táj mellé : a törzsi vagy népi öntudat s e három tényező kissé ötletszerű alkalmazásán alapul a könyv egész gondolatmenete. A szemlélet kiindulópontját alkotó fogalomnak ez a tisztázatlansága helyenként a könyvnek a fejlődés részleteire vonatkozó megállapításait is elhomályosítja. Pedig tagadhatatlan,