Századok – 1935

Történeti irodalom - Roth; Victor: Die deutsche Kunst in Siebenbürgen. Bearbeitet von C. Theodor Müller; Alexander Freiherr v. Reitzenstein; Heinz R. Rosemann. Ism.: Kampis Antal 451

536 TÖRTÉNETI IRODALOM. ben dolgozott mint szobrász. Szó sincs azonban arról, hogy mint építész is jelentékeny alkotásokat hozott létre s ő volt például mestere a Rosemann által is reprezentatívnak jellemzett kolozsvári Bánffy-palotának. Az iparművészet barokk emlékeit, a magyar irodalom adalékainak felhasználása révén, kielégítő módon taglalja a mű. Általában megfigyelhető, hogy a magyar kutatás újabb termékeit nem vették figyelembe a szerzők. Sem Genthon, sem Balogh, sem Bíró — egyenesen a tárgyra —-, sem pedig Mihaliknak a sodronyzománc olasz eredetére vonatkozó dolgozatai nincsenek idézve, ami számos esetben sajnálatos. Kedves ajándék viszont s ezt minden bizonnyal Rothnak köszönhetjük, a magyarnyelvű képmagyarázat a magyar helységnevekkel. Nem véletlen, hogy ez a könyv most jelent meg s a benne uralkodó hangot üti meg. A népiség eszmeköre, a faji szolidaritás hangsúlyozása uralkodik ma a német gondolatvilágban. Talán politikai divat csak, talán mélyebb és messze kiható lelkifolyamata egy nagy népnek? Nem tudjuk. De tapasztaljuk, hogy a tudomány tárgyilagos, higgadt szemlélete e munkában is sokat vesztett ezen a réven. Már annak a kérdésnek a felvetése, vájjon nem a német nép akart-e a Magyarországba való bevándorlással a nemzeti terjeszkedésnek helyet csinálni, olyan történetietlen, annyira magán viseli a mának politikai bélyegét, hogy ebből a szempontból bízvást kirekeszthetjük a könyvet a szigorúan tudományos művek sorából. Ez a szempont ugyanis végigvonul az egész könyvön s az erdélyi szászokat mint öntudatos gyarmatosító, honfoglaló népet tekinti, Erdélyt pedig mint kizárólagosan német kultúrterületet. Sein a magyarok, sem a románok, mint az erdélyi élet tényezői, mondatnyi méltatást sem kapnak, legfeljebb a mégis eltagadhatatlan politikai eseményekkel kapcsolatban történik reájuk utalás. Itt is számos felületes és ferde értelmű s mindenesetre hátrányos beállítás található. így például nem dinasztikus érdekek tették Magyarországot Délkelet-Európa vezető államává a XIV. század során s ha már dinasztikus érdekszférákat emleget, miért nem említi a Nagy Lajos és Mária idején fönnállott magyar-lengyel perszonáluniót. A tatárjárás sem azért vált oly végzetessé az országra, illetőleg Erdélyre, mert a német lovagokat II. András kétségtelenül alapos okok folytán elűzte stb., stb. A könyv megjelenése tehát nem annyira a tudomány nyeresége, mint inkább a németség nemzeti öntudatának újabb szép produktuma, mely azonban a tudománynak is hasznára válik. Külön kell szólnunk a könyv kiállításáról. Elsősorban a nagyszerű képanyag váltja ki az elismerést. A szöveg után táblákra elrendezett 226 kép egytől-egyig új felvétel, melyek a művészettörténet minden követelményét szem előtt tartják és kielégítik. Krafft és Drotleff tipográfiája egészen elsőrangú s a könyv kötése ízléses. Ajánlatos volna, ha a magyar művészettörténeti irodalom kiadói mintának vennék a jövőben. Kainpis AntaL