Századok – 1935

Történeti irodalom - Roth; Victor: Die deutsche Kunst in Siebenbürgen. Bearbeitet von C. Theodor Müller; Alexander Freiherr v. Reitzenstein; Heinz R. Rosemann. Ism.: Kampis Antal 451

TÖRTÉNETI IRODALOM. 471) bizonyos, hogy a pontos és szép szerkezet, illetőleg felületmegmunkálás okvetlenül egy „nyugatról közvetlenül bevándorolt" mester jelenlétét tette volna szükségessé. Magyarország ebben az időben már néhány, sőt jónéhány magaskvalitású és óriásméretű befejezett vagy építés alatt álló székesegyház hazája volt. Kőfaragók fölös számmal akadtak az esztergomi, óbudai, kalocsai, vértesszentkereszti stb. építkezések körül, sőt Gyulafehérvárott is élénk építészeti tevékenység folyt, innen is kerülhetett megfelelő mester Kisdisznódra. Erősen kísért azonban bennünk az a feltevés, hogy a templom kapuzata csak a kerci ciszterciták birtokbalépése után keletkezett. A gyulafehérvári székesegyházzal kapcsolatban elsősorban azt kívánjuk megjegyezni, hogy e város sohasem tartozott a szász területekhez. A székesegyház építéstörténete még Szent István korára megy vissza, de bizonyos, hogy a XII. és XIII. század fordulóján átépítik. A tatárbetörés utáni átépítés kezdetének időpontját nem tudjuk ; mindenesetre 1277-ben a székesegyház majdnem készen állott, de ismét nagy károkat szenvedett. A restaurálás és a templom részben való átépítése 1287-ben veszi kezdetét. Erre vonatkozóan a gyulafehérvári káptalan őriz ugyan egy okmányt, de nem azt, amelyre a szerzők hivatkoznak. Az oklevél ugyanis világosan és félre nem érthetően a Sanctus a Deo városából való Johannes lapicidát említi és nem Magister Johannest „aus Johannisdorf". (74. 1.) Nem tudjuk, mi indította a szerzőket a városnévnek erre a téves értelmezésére, illetőleg fordítására. A Sanctus a Deo név csupán a franciaországi Saint Dié várossal hozható kapcsolatba s így a magyar szerzők helyesen utalták a gyulafehérvári székesegyházat a francia építőművészet magyarországi hatásának körébe. Ez a megállapítás azáltal is bizonyosabbá válik, hogy Horváth Henrik szerint Saint Dié városának templomépítkezése éppen ebben az időben fejeződik be. így a felszabaduló erők, eleven műhelyhagyományokkal könnyen vehették útjukat hazánkba, annál is inkább, mert kevéssel előbb maga Villard de Honnecourt is megtette ezt (1244 és 1247 között). A kerci apátsági templom stílanalízise, a mindenáron való délnémet kapcsolatok, melyeknek erősen burgundi átszíneződését maguk a szerzők is elismerik, nem egyebek mondvacsinált kapcsolatoknál. A cisztercieknek betelepülése jórészt a heiligenkreuzi kolostoron keresztül, ritkább esetben közvetlenül Franciaországból történt. Szerzőknek az az állítása tehát, hogy a kerci mester és legényei valamely német, erősen burgundi színezetű ciszterciépítkezésnél nyerték kiképzésüket, majd anélkül, hogy keletre vezető útjukon bárhol is időztek volna, Erdélybe vándoroltak, inkább csak kegyes kívánság, mintsem a stílkritikának mégoly liberális alkalmazásával is bizonyítható valóság. Helyes viszont, amit a XIV. század városi templomépítkezései során kifejtenek a szerzők. A XIII. századdal szemben ebben a korszakban a német befolyás erős, sőt majdnem kizárólagos. A Parler-műhely magyarországi kapcsolatai az újabb kutatás világánál mind