Századok – 1935

Történeti irodalom - Roth; Victor: Die deutsche Kunst in Siebenbürgen. Bearbeitet von C. Theodor Müller; Alexander Freiherr v. Reitzenstein; Heinz R. Rosemann. Ism.: Kampis Antal 451

452 TÖRTÉNETI IRODALOM. feljebb az építőanyagok kicserélődése szabott új megoldási feladatokat az építtető elé. A szász falu egy- vagy legfeljebb kétutcás sorfalu volt s a házak mindig keskeny oromfalukkal fordultak az utca felé.Anyaguk fa volt, még a XVIII. század közepén is külön rendeletekkel kell eltiltani a népet a faházak építésétől. Ilyen körülmények között természetesen gondoskodni kellett megfelelő védelmi épületekről is. Mivel a falvaknak nem állott módjukban külön várakat emelni, legegyszerűbb megoldás volt a templomot, mint a falu alkalmas kőépületét igénybevenni s megerősíteni, védelemre, készletek felhalmozására alkalmassá tenni, hogy akár hosszabb ostromnak is ellen tudjon állani. így lett a megerősített templom a szász helységek jellemzőjévé. Két fajtája ismeretes. Egyik a templomerőd, amikor maga a templomépület van megerősítve s védelemre a kórus, esetleg az egész falazás, hosszában gyilok járókkal ellátva (ilyen a szászbuzdi), a másik az erődített templom, amikor a templom épületét körfal övezi s a védelmi berendezések ezen foglalnak helyet, ilyenkor maga a templomépület csak mint ultimum refugium szerepel. A körfal belső színén viszont az élelmiszer raktározására szolgáló helyiségek vannak elhelyezve. (Prázsmár, Szászhermány.) E templomerődökön kívül egyes, úgynevezett parasztvárak is szolgálták a lakosság biztonságát, jóllehet a királyok nem igen kedveztek ezeknek, sőt akadályozták építésüket. Ez az idegenkedés, mely III. András egyik 1291 -i okleveléből derül ki, valószínűleg még a német lovagrendnek II. András idejében történt szereplésével magyarázható. E rendnek ugyanis öt megerősített helye, illetőleg vára volt a Barcaságon (háromnak romjait ismerjük, kettőnek a helyét csak sejtjük), de e várakat csakhamar arra használták fel, hogy szembehelyezkedve a magyar királyi hatalommal, az őket uraló területeket függetlenítsék, illetőleg azokon a rend szuverenitását biztosítsák. Ez a kísérlet nem sikerült, a király kiűzte a lovagokat, akiknek szereplését azonban csak erőszakolt és a mai politikai szemlélet sugalmazta beállítás minősítheti „kérdéses", — „meghódítandó" és „biztosítandó" — területen való nagyarányú „gyarmatosítási" tevékenységnek. (12. I.) A városépítés módját a templomerőd és a vásártér fekvése határozták meg. A XIII. században általában a párhuzamos utcaképzés volt szokásban, míg később a főútvonalat keresztező utcák váltak általánossá. Brassóban ki lehet mutatni egy sugárrendszerű település nyomait is, azonban ez még a szászok letelepedése előtt keletkezhetett. A tulajdonképeni építőművészet szászföldi fejlődése azonban nem ezekben az épületekben, hanem a templomépítészetnek határozott stílusjegyeket felmutató emlékcsoportján szemlélhető. Még a XIII. század első tizedeibe helyezhető a kisdisznódi templom keletkezése, mert 1223-ban már a kerci apátságnak ajándékozzák. Ugyancsak ebben az évtizedben készen állt már a földvári templom is, melyet az 1225-ben elűzött német lovagok építtettek. Széles arányokat mutató, különösebb építészeti tagolást nélkülöző nehézkes román bazilika-templomok ezek, melyekhez néhány más korai templom igazodik. (Nagydisznód, Szászsebes). A kisdisznódi templom gazdag kapubéllete a legkiemelkedőbb művészi tette ennek a korszaknak, melyben a templomok jóformán minden architektonikus díszt nélkülöztek még, azonban nem oly