Századok – 1935

Történeti irodalom - Roth; Victor: Die deutsche Kunst in Siebenbürgen. Bearbeitet von C. Theodor Müller; Alexander Freiherr v. Reitzenstein; Heinz R. Rosemann. Ism.: Kampis Antal 451

Történeti irodalom. Die deutsche Kunst in Siebenbürgen. Im Auftrage der deutschen Akademie herausgegeben von Victor Roth, bearbeitet von C. Theodor Müller, Alexander Freiherr v. Reitzenstein, Heinz R. Rosemann. Berlin, 1934. Deutscher Kunstverlag. 8°. 177 1. 226 kép. A kötet szerkesztője, Roth Viktor elévülhetetlen érdemeket szerzett Erdély, illetőleg a Szászföld emlékeinek évtizedeken át tartó fanatikus buzgalmú kutatásával. Hosszú tudományos múltja során nem egyszer kapcsolódott be a magyar szellemi élet eseményeibe. Kutatásainak eredményei, cikkei és tanulmányai magyar folyóiratokban láttak napvilágot s e német nemzeti öntudattól át- meg áthatott írások mind anyagi, mind erkölcsi téren a legnagyobb elismerést váltották ki a magyar fórumokon. Nem mondhatjuk el, hogy ez az elismerés, amely a nemzeti hovatartozását mindig büszkén hirdető és írásaiban gyakorlati módon alkalmazó kutatót érte, R.-t barátjává tette volna a magyarságnak. Régebben sem mutatott ugyan rokonszenvet, újabban pedig a magyar művészettörténészeket illető bírálataiban egyenesen kárörvendő és gyűlölködő hangjai is vannak a magyarság iránt. Most mégis úgy érezzük, hogy e szép kötetért elsősorban őt illeti meg az elismerés. Az ő munkáját érezzük meg minden kép és minden történeti adat mögött. Nélküle ez a könyv vagy soha, vagy csak nagyon sokára jöhetett volna létre s bár a feldolgozás örömét a kiadó német Akadémia kívánságára fiatalabb, képzettebb erőknek kellett is átengednie, a kiadás ténye mégis csak R. életművének megtisztelő bekoronázása. Erdély művészettörténete kétségen kívül egyike a legbonyolultabb feladatoknak. Nem kétséges az sem, hogy Erdély művészi arculatának kialakításában a szász népnek döntő szerepe volt, de már erősen vitatható, vájjon a szászság művészete tart-e olyan töretlen vonalat az anyanép művészetével, mely megengedhetővé teszi a címnek olyan megfogalmazását, mint ahogyan azt a könyvön látjuk. Vájjon „német művészetről" kell-e beszélnünk Erdélyben, vagy „erdélyi német" művészetről? Sőt, ha tovább kutatjuk a mű tendenciáját s reájövünk, hogy a szerzők Erdélynek jóformán minden valamirevaló emlékét felvették tárgyalásukba, ez a vitatás mind több és több jogosultságot nyer. Nem időzünk azonban e kérdésnél, mert alább konkrétumok formájában fogunk reámutatni egyes kirívóbb ellenmondásokra, Az építészet emlékeit H. R. Rossmann vizsgálta és foglalta össze. A szász települések lakóházait elemezve megállapítja, hogy a parasztházak felépítése és alaprajza a mai napig sem sokat változott. Leg-29*