Századok – 1935

Értekezések - BARÁTH TIBOR: Magyar történet a francia középiskolákban 442

444 BARÁTH TIBOR. tehát a mi koronkénti kultúrformánkból csak a nyugatival kapcsolódó mozzanatokat értékesítik a francia tankönyvírók, azáltal egyrészt nem utalnak a mi történetünk lényegére, másrészt pedig eredetiségét teljesen elmossák. A magyar középkort tehát nemcsak hogy túlságosan röviden tanítják, hanem merő egyoldalúsággal is, mit sem szólva a magyar állam fénykoráról, az Árpádok, Anjouk és Hunyadiak hatalmáról, e több mint félezer év hősi történetéről. Az újkorral sem vagyunk különben. A nyugati szempontból választott történeti műfaj, a politikai történet ugyanis — a folyton ható nyugatos értékeléssel együtt — Mohács utáni történetünket nyomorítja meg. A tankönyvíró, már a hivatalos programm előírása szerint is, figyelmét főként a politikai természetű történetalkotó erőkre összpontosítja. Ám ez a műfaj nagyszerűen illhet Nyugat-Európára, de nem a mi történeti tájunkra, ahol a politikai határ és az etnográfiai határ nem esik egybe. Ennek az alapvető különbségnek figyelmen kívül hagyása okozza, hogy a francia tankönyvek Osztrák Birodalmától nem láthatni a magyar népet. Rólunk ezidő szerint csak akkor esik szó, ha az Ausztriai Ház ingatagságára, heterogén mivoltára mutatnak rá. így a francia tanuló az újkorban is csak igen töredékes nemzetképet alkothat magának a Duna-Tisza völgyén lakó népről. Minthogy így a francia tankönyvek bővebben csak akkor foglalkoznak a magyar nemzettel, amikor országunk területén már nagyobb nemzetiségi tömbök alakultak ki, tehát 1867 után, szóhasználatukban a Hongrie név általában csak földrajzi fogalmat takar, a Hongrois pedig csak gyűjtőfogalom, alatta szlávot, magyart, németet stb. egyaránt értenek. Ezért erős az a törekvés, hogy a mi népünket Hongrois helyett Magyarsnak. nevezzék. Ez ellen nekünk tiltakoznunk kell, mert ha ezt a XIX. századi képet a középkorra is visszavetítik — mint ahogy meg is teszik —, akkor a magyarság akkori szerepét és hatalmát lényegesen kisebbnek látják. Számukra ez a tévedés is újabb indíték arra, hogy történetünket minél kevesebb sorban higyjék összefoglalhatónak és minél hosszabb, lehetőleg „ezeréves" magyar elnyomásról leigázásról beszélhessenek. A francia tankönyvírók észjárását ismerve, foglaljuk most össze azt a nemzetképet, amelyet a francia tanuló, könyvei nyomán a mi nemzetünkről ténylegesen kialakíthat magának. Az 1526-ig terjedő kor rajzát ritka részletességgel A. Huby tankönyvében találjuk meg. Természetesen nem a középkorról,1 hanem az azután következő korról szóló kötetben.2

„A magyar királyság — Írja — amelynek fővárosa a Duna mindkét partján fekvő megerősített Buda, a Duna középső völgyében terül el, félúton Nyugat- és Keleteurópa közt. Ezt a királyságot a magyarok, vagyis 1 Huby, A. : Le moyen-âge. Paris, 1925, Delagrave. 2 Huby, A. : La fin du moyen-âge, la renaissance, la réforme. Paris, 193L