Századok – 1935
Értekezések - BARÁTH TIBOR: Magyar történet a francia középiskolákban 442
445 BAjRÁTH: MAGYAR TÖRTÉNET A FRANCIA KÖZÉPISKOLÁKBAN. a hungarusok alapították, e sárga fajú nép, mely a IX. században Árpád vezetése alatt jött Európába. Sokáig kísérletezett a Németországban való megtelepedéssel s csak miután Nagy Ottó végleg visszaszorította őket, állapodtak meg a Kárpátok övezte síkságon. A X. század vége felé, vezérüknek, Istvánnak, a „magyarok apostoli királyának" példájára áttértek a keresztény hitre. Árpád és István utódai alatt ez a királyság megnövekedett, leigázván az országot környező másfajú népeket : keleten az erdélyi románokat, délen a horvátországi és dalmáciai szlávokat s hatalmukat kiterjesztették egeszen az Ádi 'iai tsngerig. A XIV. század elején a magyarokat egy francia származású dinasztia, Anjou grófi családja kormányozta. E művelt fejedelmek alatt, akik a művészek és írók pártfogói voltak, az ország nyugati kultúrával ivódott át. De azért a magyarok nem kevésbbé hódításra vágyakozók maradtak ezután is és Európa közepén háborús politikát folytattak, amivel számolni kellett. A főurak nyugtalankodásai, a különféle népfajok belső küzdelmei (a leigázott népek ugyanis föl-fölemelték fejüket), valamint a sok telepest küldő s fenyegető német propaganda ellenére is arról álmodoztak, hogy területüket a szomszédos szláv államok kárára gyarapítsák. Átlépték a Kárpát okát, leszálltak a Dunán, behatoltak a Balkán félszigetre s Európa keleti részében a nyugtalanságot képviselték."1 M. V. Bourrillv könyve ugyanilyen nemzetképet fest a középkori magyarságról. „Észak és Dél szláv államai közé- — írja —- ékelődött bs a magyar királyság, melyet egy, a szlávoktól lényegesen különböző nép, az ő halálos ellenségük, a magyarok alapítottak. Tudjuk jól, hogy ezek az Ázsiából jött sárga fajú nomád lovasok miként rohanták meg Németországot a X. században . . . Harcos nép voltak. Uralmukat kiterjesztették Horvátország déli részére, északon Szlovákiára, ahol egy, a csehekkel rokon nép lakott, keleten pedig a főként román parasztok által benépesített erdélyi hegyvidékre." Az Anjouk, "ez a francia dinasztia, mely alig egy évszázadig uralkodott, a magyarokkal megismertette a nyugati kultúrát."2 Roman d'Amat szintén elég későn szól a középkori magyar történetről. „A magyarság — írja, — ez a mongol fajú néptörzs, Déloroszország füves pusztáiról jött." „Az Aranybulla, melyet a mágnások, azaz a magyar nemesek kényszerítettek ki II. Andrástól (1222), két országház létesítését rendelte el : a mágnások házát és a követek, azaz városi képviselők házát ; e két ház igyekezett a hatalom gyakorlását a király elnöklete alatt magának fenntartani."3 A tudós Dupont-Ferrier, akit könyve kronológiai szerkezetéért kiemeltünk, semmivel sem rajzol rólunk hűbb képet. „A hungarusok — írja4 — a hunokkal rokonságban álló sárgák voltak s magukat magyaroknak nevezték. Az ázsiai Uralkörnyékéről jőve, előbb a Dnieper vidékén éltek. De innen más sárgák elűzték őitet s ekkor indultak nyugatra. Fővezérük Árpád (f 007) volt. A germánok felhasználták őket a Nagymorvabirodalom ellen, mely 905-ben összeroppant. Csakhamar kiszabadulva szövetségeseik 1 U. ott, 21. skk. 1. 2 Bourrilly, M. V. : XlVe—XV*— XVI* siècles. Paris, 1927, Hachette. 18. 1. 3 Roman d'Amat : Les temps modernes, 1610—1789. Paris, 1927, A. Hatier. 326. 1. 4 Dupont-Ferrier, G. : Du moven-âge aux temps modernes, 1328—1610. Paris, 1931, A. Colin, 89. 1.
