Századok – 1935

Értekezések - BARÁTH TIBOR: Magyar történet a francia középiskolákban 442

443 BAjRÁTH: MAGYAR TÖRTÉNET A FRANCIA KÖZÉPISKOLÁKBAN. A magyar szempontú vizsgálónak előre ki kell emelnie azt, hogy e lényegében világtörténeti tankönyvek valamennyien „különös tekintettel Franciaországra" készültek. Tehát bennük a figyelem súlypontja a nyugateurópai fejlődésen van. A nyugati országoknak a története határozza meg az előadás kronológiai szerkezetét, az értékelés skáláját és az előadás műfaját. Másszóval a világtörténelem struktúráját nyugateurópai értelmű kategóriákkal fejezik ki. Vájjon milyen helyezése lesz e „nyugatos" szemléletmóddal megírt világtörténelemben Közép-, illetőleg Kelet-Európának, annak a történeti tájnak, amelyen a magyar história lepereg? Minthogy a magyar história evolúciós fázisai a nyugati táj ritmusát átlag félszázaddal vagy néha — a középkorban —- még ennél is később követik, azért az a furcsa eset áll elő, hogy a magyar történet nyugatival azonos értelmű jelenségei nem tárgyaltatnak a megfelelő fejezetekben. A népvándorlás kora például Nyugaton már rég lezáródott, amikor Keleten még mindig folytatódik, amikor a mi őseink is letelepedtek. Ha tehát a magyar vándorlásról a francia tankönyvek szólni óhajtanának, akkor vagy ki kellene bővíteniök a „népvándorlás kora" határát (ami fölborítaná az egész utána következő kronológiai beosztást), vagy pedig külön fejezetet kellene beiktatni. A tankönyv szűk keretei azonban egyik megoldásra sem nyújtanak lehetőséget, így a magyar történet vagy még tágabban : Közép-, illetőleg Kelet-Európa középkori egyetemes érdekű jelenségei a népvándorlást és a középkort tárgyaló tankönyvekből rendesen kiszorulnak. Csak amikor a keleti tájnak története már szorosabban kapcsolódik Nyugatéhoz, tehát a XVI—XVII. századtól kezdve, akkor szólnak rólunk először bővebben, összefoglalva röviden egész addigi multunkat. A mi középkorunk tehát az ő újkorukban szerepel s csak kényszerű rövidséggel. Csak egy olyan tankönyvsorozatot ismerünk, amely igyekszik számotvetni Európa középső és keleti részének kronológiai különbségével — de csak ezzel —, a Ch. Guignebert által szerkesztett sorozatot, melyben Dupont-Ferrier kötete kiemelkedik. Ez a kötet azonban, mintegy illusztrációjául kifejtett tételünknek, annyi apró fejezetre oszlik, hogy a tanuló bennük csak nagynehezen igazodhatik el s végeredményben ennek nyomán sem nyerhet nemzetünkről kielégítő képet. A „különös tekintettel Franciaországra" álláspont másik következménye a nyugatos értékelés. A tankönyvírók nem veszik figyelembe azt, hogy Közép- és Kelet-Európa Nyugathoz képest eltolódott történeti periódusai sohasem jelentkeznek határozott és szabályos körvonalakban. Egyrészt ugyanis még az egyik kultúrforma ki sem alakulhatott, már hat rá Nyugat újabb kultúrformája. Másrészt pedig számolni kellene a külön közép-, illetőleg keleteurópai és keleti kultúrbefolyással is, melyek együttvéve a mi történeti tájunknak külön színt, külön egyéniséget, Nyugathoz képest teljes történelmi függetlenséget adnak. Ha