Századok – 1935

Értekezések - SZENT-IVÁNYI BÉLA: A pietizmus Magyarországon - 414

418 SZENT-IVÁN VI BÉLA. tozott. Ismételten megkísérli a nemesség elnyerését. Természetes, hogy a dogmák szenvedélyes védője, a papi felsőbbségi rendszer hű őre nehezen értékelhette a világ hiúságát lenéző pietizmust. Hogy a wittenbergiek által terjesztett felfogást enyhítsék, Teutsch köre bejuttatta Erdélybe a lipcsei egyetem teológiai fakultásának a pietizmusról hangoztatott kedvező véleményét. Graffins 1712-ben elleniratot adott ki Prüfung des Leipziger Informais címen. A németországiak nyomán annak bizonyítására törekszik, hogy a pietisták, köztük Francke hívei Js, sok dogmatikai kérdés"tiérT eltérnek az egyïïaz hivatalos tanításától. Erdélybe is átkerült tehát a Németországban folyó vita. Ilyen körülmények között nem szívesen látták a Nagyszebenbe hozott tanárokat sem. Hangoztatott véleményüket, hogy a pap nem hivatali tekintélyénél fogva, hanem csakis egyéni vallásossága és hivatásának buzgó teljesítése révén vezetője Inveirrek, az egyház tekintélye^ ellen irányzott támadásnak minősítették. Häuser György, a püspök jó barátja fordult először a tanárok ellen. A grófot óvatosságra inti tévtanaikkal szemberrr ^Kívánságára a városi lelkész vizsgálatot tartott, de kifogásolhatót nem talált. Az összeülő egyházi bíróság is Teutsch álláspontját védte. A katonai parancsnok Graffius körének hatására egy régi császári rendeletre hivatkozva, mellyel Voigtot Sziléziából kiutasították, Voigtot és Habermannt az országból száműzte. Obel, mint belföldi maradhatott és 1715-ben lelkész lett Doborkán (Dobring). A könyvkereskedés készletét a katonai parancsnokság átvizsgálás céljából átadta az egyházi hatóságoknak. A püspök elnöklete alatt működő bizottság lefoglalta Francke Mayer ellen írt könyvét, Lange "írásait és a szektenárius Arnold műveit, ugyanekkor bevezették a terjesztésre szánt könyvek szigorú egyházi cenzúráját. A hallei egyetem, mely tanítványainak sorsát éberen figyelte, azonnal lépéseidé tett, hogy megtámadott hírnevét megvédje. Francke 1714-ben Eéibnizhez fordul. A nagy filozófus közbenjárását kéri a császári udvarnál a nagyszebeni elűzött tanárok érdekében. A porosz királyi udvar figyelmét is felhívták az eset rt^ Frigyes Vilmos III. Károlyhoz intézett levelében tiltakozott az ellen, hogy az ő védelme alatt álló egyetemet Magyarországon tévtanok hirdetésével vádolják hivatalosan. ,,Nem tudunk — írja 1714-ben — országunkban semmiféle pietizmusról, mely a római birodalomban megengedett három felekezettől különböző szekta lenne ; ez csupán néhány viszálykodó és nyugtalan teológusnak — különösen a wittenbergieknek — irigy és teljesen alaptalan vádaskodása, minek következtében