Századok – 1935
Értekezések - KRING MIKLÓS: Középkori jobbágyságunk szabad költözéséről 390
408 KR1XG MIKLÓS. officialisainak szigorúan meghagyja, hogy az alájuk rendelt jobbágyokat ne engedjék más földesurak birtokaira átcsapkodni, azokat fosztogatni, nemcsak nemes felfogása, hanem saját érdekeinek szemmeltartása is diktáltatta vele. Ezek az elkalandozások alkalmasint nagyon is elvonták jobbágyait a szokott munkától s még attól is tartania kellett, hogy a károsultak a hatalmaskodókat tetten érve, azonnal elfogják. Szilágyi Erzsébet jobbágyainak példája arra figyelmeztet, hogy, amikor a szabad költözési jog 1514 előtti alakulását akarjuk vizsgálni, elsősorban is a mindenkori birtokviszonyokat kell behatóbb elemzés tárgyává tenni. A birtokok állapota, helyes vagy helytelen arányokban való megoszlása, termékenysége és talán nem utolsó sorban a földesúr egyénisége azok a főtényezők, melyeknek függvénye a középkori magyar jobbágy helyzete, különösen pedig költözési szabadságának korlátolt, vagy korlátlan volta. A Magyar Gazdaságtörténeti Szemle egyik névtelen cikkírója néhány szóval felhívta a figyelmet arra a különbségre, mely a szabad költözési jog tekintetében akisebb-ésanagyobbbirtokú nemesség felfogása között fennállott.1 Most hozzátehetjük, hogy a további vizsgálatok egyik legfőbb irányítójának a Grund- és Gutsherrschaftok lehető disztinkciójának kell lennie ; úgy látszik, hogy a jobbágy szabad költözési joga erősen függött attól, hogy a földesura adót, vagy robotot kívánt-e tőle inkább. Anélkül, hogy a pontosabb vizsgálatoknak elébe akarnék vágni, röviden szólok a befejezésül ismét szemügyre veendő formuláról. E formulára egyszer már hivatkoztam s azt is kiemeltem, hogy a jobbágyszökéseket, jobbágyelhurcolásokat regisztráló oklevelek -— bár nem mindannyi — sztereotip módon ismétlik, hogy a jobbágy „non habita licencia nec iusto suo terragio deposito" távozott, illetőleg hurcoltatott el. Néha az engedélyt (licencia) nem is említik, mindössze egyszerűen „iusto terragio suo minime persoluto" áll az oklevélben. Éppen az a körülmény kelti fel figyelmünket, hogy egyes földesurak birtokain elkövetett hatalmaskodásokkal kapcsolatban évtizedeken keresztül állandóan megjelenik e formula, más birtokoknál meg soha, vagy csak ritkán és nem teljes alakjában fordul elő. De lia e formulának csak némi nyoma is van, a föklbér (terragium) lefizetését soha sem felejtik el kiemelni. A kérdés már most az, vájjon melyik földesúr ragaszkodott oly görcsösen jobbágya földbéréhez? Kétségtelenül az, akinek főjövedelmi forrását éppen 1 M. Gt. Sz. 1895. (II.) 245—247. 1.