Századok – 1935

Értekezések - KRING MIKLÓS: Középkori jobbágyságunk szabad költözéséről 390

KÖZÉPKORI -JOBBÁGYSÁGUNK SZABAD KÖLTÖZÉSÉRŐL. 396 A földnek magában való, a munkaerők számától független értéke folyton emelkedik. Emberi munkaerő és ingatlan egymást kiegészítő egyenlő értékként áll egymással szemben. Igen jellemző e folyamatnak betetőződésére, I eg végső stádiumára az a XIII. századvégi oklevél, mely bizonyos elveszített földek helyett azok tulajdonosát szolganépekkel igyekszik kárpótolni. 1270-ben Thyba, hogy testvéreinek megszökött szolgáit Reynoldus étekfogómestertől visszaválthassa, birtokának egy részét Reynoldusnak adja örökjogon.1 A királyság első két századában az egyik úr szolgála tából a másik úr szolgálatába álltak az emberek. A XIII. század második felétől az egyik úr birtokáról a másik úr birtokára költöznek a szolgáló elemek. 1298-ban szabják meg először pontosabban azokat a feltételeket, melyekhez a birtok, a föld elhagyásának engedélyezését fűzték.2 A koraközépkori ember a társadalom alantabb álló rétegeit is szolgálati viszonyuk alapján osztályozta. Minden egyes ember helyzetét a személyes, szolgálati kötelékek határozták meg. Ennek a viszonynak sokféleségéből következett, hogy a kapcsolatok megszüntetésének is igen sokféle módja volt. A XIII. század végétől egy nagy rendező elv vonul be fokozatosan, párhuzamban a föld értékességének emelkedésével : a szolgáló népek megkötöttsége a földhöz, az úr birtokához viszonyítva jelenik meg.3 A donációs oklevelek mind ritkábban u. o. 37—40. (1291) ; u. o. 110—112. (1293) stb. . . Ez a jelenség annyira közismert, hogy a példák további szaporítását, más oklevéltárakból vett adatok végtelen sorának feljegyzését mellőzhetőnek tartom. Bárki ellenőrizheti akármelyik publikációban e ténynek sűrű megnyilatkozását. 1 ,,. . . eandem poreionem suam, ipsum in dicta terra Zokola iure hereditario contingentem ... in redempcionem seu concambium eorundem seruorum et anoillarum dédit et tradidit . . ." (Wenzel : ÂUO. XII. 12—14.) 2 1298 : 70. t.-с. L. alább e dolgozat végén mondottakat. 3 Korábban erről szó sem lehetett. A földközösség a gazdasági ós társadalmi élet minden vonatkozását annyira át- meg áthatotta, olyannyira domináns életforma volt, hogy az egyes földdarabok, szüntelen váltogatván gazdáikat, a szolgáló népek viszonyait, helyzetét rögzítő tényezőkként nem szerepelhettek. Igen jellemző, hogy mindenütt, ahol szétszórt birtoklással, nem egységes birtoktesttel találkozunk, éppen erre való hivatkozással az egyes mansiokat szám szerint (utóbb név szerint is) felsorolják. Igen korai, de világos példa erre a pannonhalmi monostor birtokainak Szt. László-féle összeírása. Amely praediumokban az apátság egyedüli birtokos, ott mindössze a praediumok nevét és fekvését adja az oklevél („In his . . . praediis nullus hominum habet potestatem praeter abbatem ipsius sancte ecclesiae.") Ahol másokkal közös birtoklásban jelenik meg a monostor, a mansiok