Századok – 1935

Értekezések - KRING MIKLÓS: Középkori jobbágyságunk szabad költözéséről 390

39(3 KRING MIKLÓS. emlegetik a birtokokon lakó népeket, ill. ezek felsorolása mind egyszerűbbé válik. Föld és ember egymáshoztartozása a XIV. század elejére természetes lesz. Jobbágyszökések és elhurcolt atások, jellemző módon, arra indítják az érdekelt földesurakat, hogy birtokaik határait bejárassák.1 A jobbágyság kialakulása szolgálategységesítő és az embereket mind erősebben a földhöz kapcsoló (nem röghöz kötő !) folyamat lévén, a jobbágyság szabad költözési jogának vizsgálatában azon időkig, amelyek a földnek magában való értékét még nem ismerték fel igazán, visszamennünk nem lehet. Mivel a XI—XII. században a szolgálati viszonyok, személyes kapcsolatok rendkívüli tarkasága eleve lehetetlenné tette azonos tartalmú és egységes formájú költözési jog kialakulását, az állítólag teljes megkötöttséghez vezető fejlődés kiindulópontját sem tehetjük ezekre a századokra. Vannak, akik — mint említettem — ennek a fejlődésnek kezdő stádiumát az idézett XV. századvégi törvénycikkekben látják. Azonban ennek az állításnak sincs szilárd alapja. Az 1459 : 30. t.-c. ugyanis azt mondja ki, hogy ,,iobagiones tam regales, quam aliorum . . . usque integram dicti exercitus anni revolutionem causa commorandi non deducantur",2 az 1463 : 17. t.-c. pedig : „ab emanatione praesentis constitutionis usque ad quintum decimum diem descensus praesentis exercitus iobagiones per quempiam non abducantur". „Non deducantur" és „non abducantur", ,,ne hurcoltassanak el" ; a törvény tehát a jobbágyok elhurcolását tiltja. Noha a jobbágyok szabad elhurcolása és szabad költözése között — mint látni fogjuk — valami nagy különbség nem volt, mégis, mivel az idézett két törvénycikk nem szól — expressis verbis — a jobbágyság szabad költözésének megtiltásáról, ilyenről nem is beszélhetünk. Már az 1474. évi 14. t.-c. homályosabb szövegezésű, de éppen e homályosabb szövegezés pontosabb elemzése mutathat rá arra, hogy a kérdés tulajdonképen mi körül is forgott. Míg ugyanis egyrészt kimondja, hogy ,, . . . iobßgiones (|uorumcunque usque ad annum integrum non dimittantur", azonnal siet is hozzátenni, hogy „si autem aliqui eorum számának és különleges szolgálatának megadása nem marad el („Cetera autem loca, que habet commixtim cum populis, ista sunt. Est unus locus, ubi dedit rex 1. ductores nauium X. mansiones . . . etc. . . .") Pannonhalmi Rendtört. I. 590—592. 1. (1083—1095. közt.) 1 V. ö. alább a 406. 1. 2. jegyzetében idézett okleveleket. 2 Kovachich, M. G. : Vestigia comitiorum apud Hungaros 342. 1. A törvény „a die, qua presens constitutio in sede iudiciaria cuiuslibet comitatus promulgata fuerit . . ." lép érvénybe.