Századok – 1935

Értekezések - KRING MIKLÓS: Középkori jobbágyságunk szabad költözéséről 390

392 KR1XG MIKLÓS. fogalmaknak a civis, hospes és iobagio kifejezéseket, ezeket tarka összevisszaságban, gyakran pedig egymással párhuzamban, egvértékű terminusokként használták. Mindaddig értelmetlenül állottunk e látszólagos fogalomzavarral szemben. míg az imént említett újabb kutatások fel nem derítették a mögöttük zajlott gazdasági és társadalmi átalakulások folyamatát: Volt u. i. egy pontja a középkori gazdasági életnek, a bérletrendszer, mely polgár és jobbágy, sőt nemes és jobbágy között nem ismert mélyreható, lényegbevágó különbségeket. Látjuk, mindinkább utat tör magának az a felismerés, hogy a magyar középkor társadalmát nem szabad a fejlett terminológiájú rendiség szkémájába szorítva vizsgálni.1 Ennek a szkematikus vizsgálódásnak eredménye, hogy a magyar jobbágyság kialakulása egészben véve, sőt egyes részleteit tekintve is ismeretlen folyamat. A jobbágyfogalom jellegzetes komponensének tartjuk a röghözkötöttséget. A szabad költözési jog fokozatos átalakulását vizsgálva tehát, magának a jobbágyság történetének köréből rekeszthetünk ki esetleg olyan megállapításokat, melyek a valóságnak nem felelnek meg. Tudott dolog, hogy a magyar jobbágyság föld hözkötöttségét az 1514. évi 14. t.-c. statuálta „mera et perpetua rusticitate", sújtván a lázadó jobbágyságot.2 Elfogadott véleménynek tekinthetjük azt is, mely e törvénycikkben nem a pillanatnyi bosszú müvét, hanem a fokozatos fejlődés eredményét látja. Vannak, akik e fejlődés kiindulópontját a magyar királyság első századába teszik, míg mások kezdeti stádiumát az 1459-i, 14fi3-i és 1474-i országgyűlések azon végzeménveiben pillantják meg, melyek értelmében - hogy Aesádyt idézzem —,,a szabad költözés egy év tartamára felfüggesztetik".3 1 Tagányi ós Szekfű munkásságához fűződik e tény felismerése, amelynek következetes, minden téren való alkalmazásától még mindig igen-igen messze vagyunk. Közkeletű fogalmakat minden meggondolás, időbeli és térbeli korlátozás nélkül használunk. Kivált társadalomtörténeti tanulmányoknál volna nagy szükség arra, hogy minden felvetődő terminus tartalmát pontosan megállapítsuk, mielőtt operálnánk vele. i 2 A törvénycikkek szövegeit — ha megjegyzést nem teszek — a Márkus-féle, milleniumi Corpus alapján idézem. 3 I. m. 170. 1. Speciális jobbágy-tanulmányok még : Tarján К : A szolgáló népek (Déva, 1914.), Nagy Sándor : A jobbágyság története Magyarországon. (Nagybecskerek, 1891.) Nagy Benjamin : A magyarországi jobbágy állapota Róbert Károlytól 1514-ig. (Budapest, 1896.) Jánossy J. : A magyar jobbágyság Mátyás korában