Századok – 1935
Értekezések - UNGÁR LÁSZLÓ: A magyar nemesi birtok eladósodása 1848 előtt 39
46 UNQÁR LÁSZLÓ. lejáratra szóló kölcsönök nem meliorációra, hanem a szűkebb háztartás pillanatnyi szükségleteire fordíttattak. Pusztításai mélyen behatoltak a rendi társadalom szerkezetébe : az adósra egy-egy váltókötelezettség olyanná lett, ,,mint a statárium rövid időn meg kell halni a bűnösnek".1 A nemesi osztályon kívül megtámadta a jobbágyságot is, amelyre a törvény a váltóképességet, mint demokratikus vívmányt, kiterjesztette. A haladás nevében a szegény jobbágyra olyan bilincseket rakott, melynek eltávolítását Kölcsey a humanitás, nemzeti és közérdek nevében tíz évvel előbb, 1830-ban a szatmári megyegyűlésen egyik legmegrázóbb beszédében követelte.2 Most, a váltótörvény behozatalakor, a tehetősebb jobbágy terményeire, gyapjúra és búzára csak 20%-os kamatra kaphatott kölcsönt. A szegényebbje pedig 1 frt után hetenként 1 garast volt kénytelen fizetni, ami 52%-os kamattehernek felelt meg.3 Peres eljárás esetén az adós sokszor mindenét elvesztette, a megyében idéztetéskor vagy végrehajtáskor a napibérek, vagy kocsidíjak oly nagyra nőttek, hogy a perköltségek háromszor is felülmúlták a váltókövetelést. A jobbágy 15—20 forintos váltóadósságért több száz forintot kénytelen így fizetni és szerencsés, ha telkétől nem fosztják meg. A törvény egyéb rendelkezéseivel egyoldalúlag a hitelezőt védelmezte, aki kerülő utakon nem átallotta a fizetendő kamatot 20—30%-ra csavarni.4 A bajbajutott adós, ha lejáratkor nem tud fizetni, vagy újabb és nagyobb áldozatok árán megújítja váltóit, vagy ha azokat másra cedálták — egész üzletág fejlődött ki ebből — uzsoráshoz fordul és ideig-óráig lélekzethez jutva sodródik tovább az anyagi pusztulás felé. Mindezek után felmerül az a kérdés, kik voltak azok, akik ilyen módon szolgálták ki a termelő hiteligényeit? Elsősorban azok, akik állandó érintkezést tartottak fenn velük : zsidó gabona- és állatkereskedők és néhány birtokperen meggazdagodott fiskális. A terményértékesítés a XIX. században az ő kezükbe került, miután a görögöket bámulatos szívóssággal szorították vissza. Több helyen valóságos közelharcot folytattak ellenük, mint pl. a Jászságban, ahol testi 1 Magyar Gazda, 184]. évf. 19. sz. 2 Kölcsey F. : Minden munkái. Bp. 1886. VI. к. 68. 1. „A szatmári adózó nép állapotáról". 3 Balásházy i. m. 102. 1. 4 Főrendi Napló 1844. szept. 23-i ülés. A váltótörvény káros hatásairól már 1842-ben Szűcs Ábrahám : A Kelet Népe gazdasági állása a gyakorlati életben. Pest, 1842. 12., 52., és 72. 1.
