Századok – 1935

Értekezések - UNGÁR LÁSZLÓ: A magyar nemesi birtok eladósodása 1848 előtt 39

44 TJNQÁR LÁSZLÓ. lehetett kétséges : 1850-ben a Magyar Kereskedelmi Társaság egyik ügynöke a boroszlói gyapjúvásáron tapasztalhatta, hogy főleg a német posztógyárak megbizottai az ausztráliai középfinom gyapjút vásárolják a magyar helyett. Ez, mondotta, ki fog szorulni nemcsak Németországból, hanem Ausztriából is, mert már a brünni posztógyárak sem a magyar nyersanyagot vásárolják.1 Az említett okok még talán nagyobb erővel hatottak a nyersbőr behozatala terén. A behozatal mennyisége 1845-ben 14.397 q volt, mintegy 880.260 pengő-forint értékben.2 A marhatenyésztés csökkenése a nyersbőrárak emelkedésére vezetett. A tímárok, főleg a nagyszombatiak, szükségleteik egy részét külföldről voltak kénytelenek beszerezni. De nemcsak a közeli Dalmáciából és Olaszországból, hanem távoli világrészek nyersanyag emporiumaiból, így Montevideóból, Valparaisoból és Kalkuttából. Mindezt a szállítás rendkívüli olcsósága tette lehetővé. A trieszti kikötőbe érkező áru q-ja még elbírta a Nagyszombatig tartó út 10 váltóforintra rúgó fuvardíját is. A délamerikai bőr versenyképességét a csekély szállítási költségeken kívül jelentős súlykülönbözete is emelte. Mert, míg a magyar nyersbőr darabja körülbelül 16 fontot nyomott, addig az amerikai átlag 19 fontot ért el. A bőröket pedig darabonként vásárolták százas kötegekben és mivel az importált áru 300 fonttal nagyobbsulyú volt, a Trieszttől Nagyszombatig tartó szállítási költségeket leszámítva, még mindig 9 krajcárral kevesebbe került, mint a magyar bőr, melynek fontjáért 1 forint 18 krajcárt kellett fizetni.3 Egyéb termeivények, mint búza, rozs, árpa, kukorica, bor, repceolaj, méz, viasz ára, mivel ezeknek úgyszólván egyedüli külföldi fogyasztói az örökös tartományok lakosai közül kerültek ki, nagyobb ingadozásnak nem volt kitéve. Jelentősebb változás a terméseredményekkel kapcsolatban jelentkezett. Egy-egy gyengébb termés idején ennek természetes kísérő jelensége, az áremelkedés pótolta a mennyiségveszteségeket. Általában a világpiaci árakat megközelítő nyersterményárak jobb híjján kielégíthették volna a magyar termelőt, ha azokat a valóságban meg is kapta volna. Ezt 1 Magyar Gazda, 1850. évf. 50. sz. : ,,A magyar gyapjút egy igen nagy vetélytárs fenyegeti." A cikket Korizmics írta. 2 Fényes i. m. I. köt. 72. 1. 3 Magyar Gazda, 1846. évf. 60. sz. : „Magyar bőr" c. cikkből.