Századok – 1935

Szemle - Downey; Ferfax: Soliman le Magnifique. Ism.: Baráth Tibor 366

366 SZEMLE. cazioni della R. Accademia Ungherese di Roma.) Roma—Budapest, 1933. 8°. 28 1. -j- 37 kép. A tanulmány egy különös és világszerte magyarnak elismert középkori ötvöstechnikának, a sodronyzománcnak eredetét vizsgálj a. Elindulva Radisics Jenő nyomán, az olasz föld ötvösmű vészeiének topográfiai és főként időrendi vizsgálata révén arra az eredményre jut, hogy a sodronyzománc technikája tulajdonképen Olaszországban keletkezett. Mert míg az első ilynemű magyar emlékek (nyitrai evangeliarium, nürnbergi korona stb.) a XIV. század végén, illetőleg (a győri herma) a XV. század legelején készültek, addig az első részben sodronyzománccal ékített ötvöstárgy, az aostai SS. Pietro ed Orso-templomban őrzött karalakú ereklyetartó, hihetőleg még a XIII. század végének, de legfeljebb a XIV. század legelejének a terméke. M. kimutatja, hogy ez a technika Olaszországszerte, a Venetotól le Nápolyig, egyaránt ismert és kedvelt volt s hosszú sorát közli a szebbnél szebb ötvöstárgyaknak, melyek mindegyike kiváló példája a sodronyzománcos technikának. Azt is megmagyarázza, hogy a sodronyzománcot miért nevezték el magyar technikának. Szerinte e technikát a magyar ötvösök akkor kezdték el művelni, mikor annak gyakorlata Olaszországban már hanyatlóban volt. A magyar ötvösök kezén azután új virágzásnak indul a sodronyzománc és színpompás darabjai az export révén Európa minden országába elkerülnek. Sőt a XV—XVI. század folyamán külföldre származott magyar ötvösmesterek máshol is meghonosítják, úgy, hogy a XVI. század elejétől német, lengyel, sőt svéd sodronyzománe művekkel is találkozunk. így lett általános véleménnyé, hogy a sodronyzománc eredetét a magyar ötvösség körében kell keresni. M. a sodronyzománc sokat vitatott kérdéséhez oly meggyőző adatokat szolgáltatott, hogy e kérdés hosszú időkre lezártnak tekinthető s csak a véletlen szolgáltathat oly adatokat, melyek alapján az újabb vizsgálat szükségessé lesz. Anyagismerete, mely most már egész Európa sodronyzománcos ötvösemlékeire kiterjed, oly gazdag, hogy a legnagyobb érdeklődéssel várjuk bejelentett, további közléseit az északi sodronyzománcra vonatkozólag. Óvnunk kell azonban M.-t a tárgyak hiperkritikájától, mely legalább annyi bajt okozhat, mint a kritikátlanság. így szerintünk e cikkében indokolatlanul és különösebb sürgető ok nélkül rekesztette ki hazai emlékeink sorából a londoni South Kensington-Museum kis sodronyzománcos illatszertartóját. Kampis Antal. Downey, Г с г fax : Soliman le Magnifique. Traduction française par S. M. Guillemin. Paris, 1930. Payot. 8°. 248 1. Mióta Törökország a vallás mindenhatósága alól felszabadult és nemzeti jegyben megújulva az európai politikai életnek ismét aktív tényezője lett, azóta múltja iránt a külföldön is fokozottabb az érdeklődés. Nyelvi nehézségek miatt azonban az újabb feldolgozások tárgyi ismeret tekintetében alig haladják túl a már Hammer—Purgstall és Zinkeisen által is elért színvonalat. Történetfelfogásuk viszont, mellyel külön tanulmányban is érdemes lenne foglalkozni, annál változatosabb. Az a benyomásunk, mintha Európa teljesen elfelejtette volna a „pogányt" és megbocsátott volna neki. Nagy Szolimán jelen életrajza választékos irodalmi nyelven készült. Szerző annyira ébrentartja figyelmünket, hogy művét szinte regényként olvassuk, le sem téve, míg a végére nem érünk. Az olvasó a történet mesélőjével együtt rokonszenvvel bámulja a nagy hőst és az őt kísérő néhány személyt, akiknek élesen megrajzolt alakja mögött csak háttérben zsong az anonim élet. Természetesen kissé egyoldalú megvilágítás ez, a Törvényhozó három